Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

főpapi ima — hogy egyek legyenek... De nem csupán őérettük könyörgök, hanem hogy mindnyájan egyek legyenek, hogy tökéletesen egyek legyenek." (Ján. 17.)

Igen, egy nagy, egész világot átfogó egységről van Szó. Az Ür Jézus, a bölcs pedagógus azonban jól tudta, hogy első a pásztorok, a vezetők, a papok egysége. Hogy beszélhetünk addig különböző nemzetek közötti, igaz, békés megértésről, más faj elleni gyűlölet megszűnéséről, felekezeti vagy társadalmi egységről, amíg az Isten-ország építői, Krisztus hadseregének tisztjei között nincs meg a íegszorosabb harmonia, az őszinte, együttérző és segítő összetartás tudata, amíg közöttünk nem valósul meg az egység parancsa.

Először minket papokat, kispapokat kell, hogy telítsen a köztünk lakó Ür szelleme, az egység eszménye. Mi vagyunk a hegyen épült város, a világ világossága, hogy a nyomorgó, tévelygő, egységet szomjazó emberiség előtt, mint via, veritas et vita tündököljünk. Nekünk kell isteni áramot sürítve magunkba a természetfeletti élet akkumulátorává válnunk. Szavunk, példánk, cselekedetünk a Jézussal való érintkezés áramával kell, hogy megteljen s mintegy szikra pattanjon ki belőlünk, amely megrázza azt, aki velünk érintkezik. így válik valóra a Szentírás szava: „Erő méné ki belőle és meggyógyítá mindnyájokat.“ (Luk. 5, 9.)

Minket, kispapokat fűt az Ür szelleme. Érezzük a válságos idők komoly követelményét. Tudjuk, ha valamikor, úgy ma van égbekiáltó szükség az egységre, főkép a papi egységre. Ma, amikor vajúdik a föld; ma, amikor őrült kavargás rázza a világot; ma, amikor elvek, gondolatok, eszmék kavarognak észbontó tusában; ma, amikor már oly erőteljesen dolgoznak a protestánsokkal való, valamint az Unum-Szövetség révén sZép eredménnyel munkálkodnak a nagy krisztusi egységért. Csak mi maradnók le? Mi, akik a XX. század „modern" kereszténysége, a dúló háború vérzivatarjai, az istenellenes törekvések, különböző eszmeáramlatok között egyedül tudnók megadni a boldog kifejlethez segítő utat, biztosítani az emberek boldogságát s a lelkek örök üdvét?

Allelujás örömmel adunk hálát a Gondviselőnek, hogy a kispapegység mozgalom megindult. Az a mozgalom, amelyre bátran vonatkoztathatjuk a nemzetek Apostolának, a nagy eszmeóriásnak szavait: „ Más nemzedékek idejében nem jutott tudomására az emberek fiainak úgy, ahogyan most kijelentetett... a Lélek által.“ (Ef. 3, 5.)

Goethe árra buzdította társait), hogy imádkozzanak

38