Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

Útban a csúcshoz.

Halkan, imásan suttog a fenyves;

Ágai közt a szél kacarász . . .

Állok a hóban . . . Csönd keze ver des szívhuromon, s halk nóta danáz.

Szűzi fehér most minden a tájon;

Lépek előre éjfeketén S lágyan a hóba hull a talárom . . .

Belseje nyárt fed . . . külseje: tél.

Hosszú az út am, messziről indult:

Látszik a lábnyom ott a havon . . .

Néha a lelkem vágyteli, kindult,

— mégis — a multat messze hagyom!

Vágy viszi lelkem (vágy de a tisztább, mint ami rángat visszafelé):

Messze a Csúcson angyalok isszák a csodabort, mely embereké.

Gyorsan elindul tétova lábam;

Messze mögöttem surran a szél . . .

S elfedi hóval útam utánam.

Nem baj: a Csúcson csillog a Cél!

Kömíces János IV. é.

26