Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)
közszeretetben álló dr. Kovács Andor, a Népfőiskola igazgatója kalauzolt bennünk, őt már jól ismerjük korábbról is. Gyakran bejárt hozzánk, tájékoztatott bennünket, beszélt a terveiről, vágyairól. Tudtuk, mennyit dolgozik, mint tesz éjt nappallá a sok munka miatt. Tudtuk róla, hogy a főiskola építésekor saját kezével keverte a meszet, tudtuk, hogy egész családját, feleségét, sógorát maga mellé állította a nagy cél érdekében. (Sógora, Agonás László Kalot-titkár most kertészeti tanfolyamot tart Kisunyomban.) Mindezt tudtuk róla. S mialatt ő beszélt — bocsássa meg igazgató úr —, én arra gondoltam, hogy a jó Isten mégiscsak nagyon szeretheti a magyar ifjúságot. Amerre nézünk, amerre lépünk, mindenütt rend, katonás fegyelem uralkodik. Szinte úgy érezzük, mintha az a negyvenegynéhány szív mind egy ütemre dobogna, mert úgy követeli — nem az igazgató, nem a vezetők, hanem —a magyar ifjúság érdeke. A legények bemutatták tudományukat minden téren. A legszebb népi táncot époly könnyedén járták, mint amily könnyen feleltek a legnehezebb elméleti kérdésre. S ha egy kissé mélyebben kellett a tudománytarisznyába lenyúlni, pillanatnyi csend lett, de aztán mégiscsak megkaptuk a feleletet, legtöbbször nagyon csattanós formában. Csak egy példa: Elhangzik a kérdés; mit értünk azon, hogy nagy a társadalmi különbség? A válasz: azt, hogy aZ emberek egymás fölött élnek és nem egymás mellett! Végignéztünk két dramatizált népballadát is. A „Falu végén kurta kocsma“, és a ,,Gyevi bíró“ címűt. Sokszor meglepett egy-egy legény nagyszerű alakítása. S amikor leszálltak a dobogóról, észrevettem a jól végzett munka boldogságát. Kezet nyújtottunk a fiúknak: el kell mennünk. Az egyik fiú odajön hozzám: „Kár, hogy elmennek, tisztelendő úr! Nagyon megszerettük mindnyájukat. Bárcsak többször találkoznánk!“ S ez volt a legszebb az egészből. Viszontlátásra fiúk! Odakünn az életben! ,, . . . Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek .. . Hosszú út porából köpönyeget veszek. 19
