Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)

Végül ismerjük az Üdvözítő példabeszédjét a talentumokról (Mt. 25, 14—30), Világosan mondja, hogy akinek Isten képességet, tehetséget adott, annak élnie kell képességeivel, használnia kell az adományt. Ha ezt nem teszi, hanem a földbe ásva elrejti, azaz a közjó elöl elvonja ,,a külső sötétségre vettetik“. Kétségkívül a „királyi papi“ képesség ilyen talentum, tehát azt használni, azt gyakorolni nemcsak jog, hanem kötelesség is.

Csak kis részében tekintettük át a királyi papság ténykedését, mégis? láttuk, hogy mennyi mulasztás történik, sokszor tudatlanságból, másszor nemtörődömségből. Rajta kell lennünk, hogy a hívek valóban megismerjék ezen meg nem becsült és nem értékelt jogaikat és kötelességeiket, hiszen „ignoti nulla cupido", mondja a közmondás, nem szerethetik meg, ha nem is ismerik. Kötelesek vagyunk ezt előmozdítani, mert azt mondja az írás: „Izrael házának adtalak, hogy feje légy, és felvilágosítsd és védelmezd“. A híveknek, mint a misztikus test tagjainak kötelességük, hogy felebarátjaikra gondot viseljenek. „Mandavit unicuique proximo“. Milyen szomorú, ha valaki botrányt okoz, ha nemtörődömségével másokat is romlásba dönt, pedig világosságot, erényt hinthetne, csak kezét kellene kinyújtania, hogy testvérein segítsen. Hány és hány lélek van, akikhez a pap világiak segítsége nélkül nem képes eljutni. (Gondoljunk csak a missziókra.) Még mindig kevesen ébredtek tudatára annak, hogy a megváltás művének kiépítéséhez az ő közreműködésük is feltétlenül szükséges. Micsoda katasztrófák történtek a legutóbbi időkben is, hogy a papság egyedül maradt és a világiak nem támogatták őket „királyi papi“ hatalmukkal!

Ezért hirdette meg a Szentatya az actio catholicát, a világi apostolok közreműködő munkáját a papság mellett és ezért hangsúlyozta, hogy nemcsak egy-két kiválasztott munkájára van szükség, hanem igenis mindazokéra, akik a „királyi papi“ méltóságban részesültek, mert az egyház csak így képes nagy, mérhetetlen feladatát megoldani.

Az egyház ügyeinek az előmozdítása, a hitélet, művelődés emelése, terjesztése és védelme nemcsak egy kaszt, vagy osztály érdeke és feladata, hanem minden hívőnek „papi" méltóságából folyó szent joga és kötelessége. Igazi katolikus élet tehát e kötelességek gyakorlása nélkül, apostolkodás nélkül nem lehetséges.

Ha a világi hívő ezeket átéli és cselekvéseiben is hűségesen kifejezésre juttatja, meg fog valósulni itt a földön az igazi Actio Catholica, és az örökkévalóságban pedig a legszorosabb kapcsolat az örök királyi főpappal, a „Vita aeterna".

Enyedy József.

40