Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)

3. Palányi László I. é. h. h. Körösi I.: Péter hajóján c. versét szavalta. A vers drámai erővel állította elénk Krisztus papságának központi tényét, a keresztáldozatot. 4. Ezután Lelkes József V. é. h. h. a Summi Pontificatus gondolatmenetét ismertette és méltatta. Bev. Jézus Szíve tisztelete a Szentatya működésének jel­lemző vonása, a) Háború fellángolása: A bajok gyökere, b) Az emberek eltávolodtak Krisztus tanításától, c) Elfelejtették a szolidaritás és szeretet törvényét. 4. Államhatalmat függetlení­teni akarják a legfőbb tényezőtől. Bef.: Fölhívás engesztelésre. Bizalom a Béke Fejedelmében! 5. Jambrich Ignác IV. é. h. h. Gertrud le Fort: „Óda az Egyházhoz" c. Versét szavalta. 6. Majd az énekkar Liszt: „Tu es Petrus"-át adta elő. 7. Az ünnepély befejező száma volt dr. Winkler József prefektus úr „Petrus-petra" címen tartott előadása. 8. Az ünnepélyt a pápai Hímnus zárta le. Gyűléseink tehát ebben az évben nem voltak nagy számmal, egy-egy gyűlésnek azonban meglehetősen zsúfolt Programm ja volt. Jövőre az anyag jobb szétosztásával ezen a hibán is segíteni igyekszünk, hogy annál eredmé­nyesebb munkát végezhessünk. A, m. D. g.! Somfai Ferenc szakosztályvezető. Társadalomtudományi szakosztály. A véres eszmék áramlásától feldúlt Európa mai szel­lemi képének megrajzolása és a jövő útjának keresése képezte szociális szakosztályunk ezévi munkaprogramm­­ját. Ezzel a célkitűzéssel kapcsolódtunk bele egyletünk évi programmjába: Világiak Krisztus országáért. Az apos­tolnak ugyanis ismernie kell a mát mozgató és jövőt ala­kító szellemi áramlatokat, hogy velük szemben állást fog­laljon, vagy értük harcoljon. Kétségtelen tény, azok a szel­lemi áramlatok, amelyek a múlt század végét és a XX. század első évtizedeit mozgatták, nem alkalmasak a nemzeti és nemzetközi élet tartós és biztos megalapozá­sára. A liberalizmus túlhajtott ,,individuum“-imádata az emberiséget a szociális megrázkódtatások, gazdasági világválságok csődjébe sodorta. Ez a felismerés az ,,én‘‘­­ről a kollektivum felé terelte a figyelmet. Az én-bálvány ledőlt, hogy helyet adjon a közösségi gondolatnak. Ez formálta ki a totális állam ideológiai képét. Az ember 18

Next

/
Thumbnails
Contents