Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)
Beszámoló 1939—40. évi működésünkről Az egyesület multévi programmját Pap Lajos V. é. elnök a következőkben állapította meg: „szent, munkás, népet szerető papi élet jövőjének szemináriumi megalapozását előmozdítani.“ A gyűlések ennek a célnak figyelembevételével folytak le. A közmondás azt mondja: „ki mint vet, úgy arat“. Szemináriumi életünkre igazán áll ez a közmondás. Mert itt a szemináriumban vetjük meg nemcsak az aszketikus értelemben vett lelkiéletünk alapját, hanem a papi műveltségnek is. Ma, amikor a papnak igazán sokoldalúan művelt embernek kell lennie, amikor a világnézetek óriási harcában, a legnehezebb kérdésekre is biztosan, eligazítóan kell válaszolnia, amikor egyesületeket vallásilag, világnézetileg vezetnie, táplálnia kell, de úgy, hogy minden gyűlés élmény legyen a tagoknak, ma nagyon szükséges, hogy jó és szilárd alapot vessünk. Kinti működésünk az itt szerzett tudáson, lelkületen alapul. Ebbe az előkészítésbe kapcsolódott bele a Szent Ágoston-Egyesület is. Dogmatikus tudásunk elmélyítését szolgálta a kegyelem hatásairól szóló előadássorozat; nagy, követendő példaképeket állítottunk elénk a Szent Tamás- és Szilygyűlésen. De nemcsak elméleti dolgokkal foglalkoztunk gyűléseinken, hanem gyakorlati kérdésekkel is. Bővebben tárgyaltuk a szociális kérdést is. Igaz, hogy hangoztatják ezt mások is eléggé, csakhogy sajnos, kevés eredménnyel. Pedig a minket környékező hidrafejű nyomorúság megszüntetése lelkiismeretbeli kötelességünk és nem mondhatjuk lemondóan, hogy ez az Isten akarata, hanem igen is bátran valljuk, hogy az Isten akarata az, hogy mindenkinek megadják a megélhetési minimumot, hogy emberhez méltó életet élhessen. De ehhez ideális erők, a részvét, testvériség, szeretet, odaadás és áldozatkészség szükségesek. Ily szellemben végeztük munkánkat az elmúlt évben 13
