Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1938-1939 (Szombathely, 1940)
Ez ad erőt fáradt tagjaidnak. Ez szilárdít meg az erényben, ez erősít meg a jóban. Mennyivel más volna az élet, ha az emberek nem káromkodnának, mennyivel más volna Szent István országa, ha ezt a török átkot ki tudnák irtani, ha Szűz Mária gyermekei káromkodás helyett Jézus nevét vennék ajkukra. Milyen szép volna, ha hajnal pirkadáskor ,,Dícsértessék"-el köszöntenék az Alkotót és este Jézus nevével az ajkukon térnének pihenőre. Pap Lajos. * A megistenült ember c. munkából. Általános megállapítás, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon megnövekedtek az igények. Mindenből többet akar az ember: kenyérből, pénzből, élvezetből, kultúrából... Annál többet azonban senki sem akarhat, mint a katolikus pap, ki az Egyház nevében naponként az oltárhoz lép és ezzel a hallatlan kéréssel járul a mennyei Atya elé: da nobis eius divinitatis esse participes, qui humanitatis nostrae fieri dignatus est particeps. Hogy Isten természetében részesüljünk! Hogy olyanok legyünk, mint Ö, az Örökkévaló! Hallatlan életigénylés ez, mely az Egyházban él! Nem is szorosan vett igénylés, hanem szent kívánalom és vágyakozás. Bizonyítsuk be, hogy nem is meddő, hiábavaló, hanem a beteljesedés diadalmas jegyében áll. Mondanivalónk így foglalható tételbe: A megszentelő kegyelem első formai hatása abban van, hogy a lelket igazán és fizikailag, de csak analóg módon és járulékosan az isteni természet részesévé teszi. Formai hatásról van szó, melyet a kegyelem a maga léttartalmát közölve hoz létre. Mégpedig az elsőről... Tehát amint a fehérség által keletkezik a fehér test, amint a testnek a lélek által való formálásából az ember úgy származik a kegyelemnek a lélekhez való tapadásából az isteni természetben való részesedés. A részesedés továbbá igazi. Tehát nem metaphorával van dolgunk. Fizikai! Tehát egy fizikai valóság által történik, nem pedig erkölcsi módon, mint pl. barátok között. De csak analogikus . .. És csak a járulékok területén megy végbe, nem pedig azon substanciális módon, mintahogy az istenség a mi Urunk emberi természetével közli magát. Egy négy jelzővel vontuk meg a csodás valóság határait. Vizsgáljuk továbbá miben áll a lényege!... Somfai Ferenc. * 31
