Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1937-1938 (Szombathely, 1939)

ELŐSZÓ

Lendület és erő kell a munka megkezdéséhez, kitartás és elmélyedés az értékes folytatáshoz és befejezéshez.

Az ifjúság tüzes kezdenitudása bennünk is megvan és minket is munkára sarkal. Mi is tudunk lelkesedni, jókedvűen, friss erővel kezdeni, bizakodva várni. Tudunk dolgozni megértő szeretettel, törhetetlen idealizmussal, egész lélekkel és teljes erővel. Mert él bennünk a hit eleven ereje, a remény munkára serkentő bizakodása és a szeretet sokszínű idealizmusa.

Tudunk hinni! Hiszünk a jó és szép győzelmében, hiszünk az igazság erejében, a jószándék és a megértés kölcsönös egymásratalálásában, a szebb és boldogabb jövő megszületésében, a béke építő nyugalmában. Hiszünk a kegyelem erejében és hisszük Krisztus végső diadalát. Hitünk erőt ad és lendületet és nem ijedünk meg semmiféle munkától.

Okunk van rá, hogy merjünk remélni. Bármennyire nehéz időket jósolnak is, mi reméljük, hogy a jóság erősebb, mint a gonoszság, hogy munkakedvünk mindig életerős marad, hogy idealizmusunk nem ijed meg a kézlegyintő életuntaktól vagy a cinikus csak hibát látóktól, hogy harcunk a langyos és fáradt közömbösség ellen győzelmes lesz. Reméljük, hogy gyenge képességeinket Krisztus erői megacélozzák. Reményünk adja munkánkhoz a kitartást.

És a szívünk tele van szeretettel. A kápolna megtanít bennünket a csend és elmélyedés szeretetére és ,,a csend mélységei“ megtanítanak a helyes szeretetre, a dolgok helyes értékelésére. Krisztus tanítványai vagyunk és tanulunk Tőle, mert Ő szelíd és alázatos szívű. Szeretjük Isteni Mesterünket és szeretjük nemcsak azokat, akik őt szeretik, hanem mindazokat, akiket Ű szeret. Szeretjük az embereket; résztvevő szeretettel kívánjuk, hogy az idők gomolygó erői a szegények életsorsának megkönnyítésére rendeződjenek el; már most sok szeretettel imádkozunk leendő híveinkért. Szeretjük az Egyházat, nagyon szeretjük hivatásunkat és szeretjük ezt a kort minden eseményével, mert nagyszerű alkalmakat ad érzéseink megmutatására. Szeretjük a falut minden örömével és bánatával és alig várjuk, hogy szeretetünket tettekkel

3