Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1937-1938 (Szombathely, 1939)

XI. PIUS.

Azt mondják: „Fides intrepida" voltál,

Nem állott hitednél szilárdabb oltár.

Azúrba húzott kőszáli-sas vágyad Égi magasba kerengett a szárnyad.

Vílágló fárosz, mely messze túl lobban Őrlő hullámon dúló viharokban.

Libanon csúcsán cédrus voltál, szálfa ki az orkánt is rengés nélkül állta.

Sívó homokban Szent Péter sziklája, Földhordó Atlasz támaszkodott rája.

Mindez vagy nékem is; ezenfelül több: „Jézusunk jóságos Atyául küldött".

Szigorral párosult atyai kék szem — Rá fénykép nélkül is hűen emlékszem — Sugároz arcodból; tengerszem mélye, Bizalmas, derűs, mint nyári ég kékje.

Atyai szíved meleg vér táplálta,

Posztját körötte hűs szellemed állta. Hókoronás fejed nyugovást intett,

Tüzes vérével a világ ha csínyt tett.

Tűzszívű hóhűvös pápa így voltál,

„Dorgálva szerettél", mondja a Zsoltár.

Bár áldott tested kriptában nyugszik már, Hangod még itt borong, mosolyod itt jár, Reszkedő hófehér kezednek árnya Lehajtott fejünket szünetlen áldja.

Bánfia Bódog.

12