Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)

Új utakon.

Ismert igazság, hogy az alsóbb néposztályok életébe a fölülről induló szellemi áramlatok csak megkésve érkeznek meg. Fél évszázad is eltelik, amíg bizonyos gondolkozási, világnézeti rendszerek kiinduló pontjuktól lejutnak a néphez. Lehetséges, hogy egy mozgalom a felsőbb rétegekben már meghaladott álláspont lesz, mire a nép életében hatóerőként kezd szerepelni. Fönt már nem hat, de itt lent mégis teljes erővel működik.

E történelmi tapasztalat napjainkban a liberalizmus szellemi áramlatáról igazolódik be. A falut a világháború után érte el a múlt század nyugtalan és nyugtalanító, kételkedő és kételyeket támasztó szelleme.

Nyugtalanságok, nagy megindulások, hatalmas vívmányok és óriási eltévelyedések korszaka volt a XIX. század. Jelszava volt: az ember minden vonatkozásában szabad. Gazdasági berendezkedésében ép úgy szabad, mint az Istenséggel szemben. Isten ugyan van, mert „ha nem volna, föl kellene találni“ (Voltaire), de hogy viszonyomat hogyan rendezem Vele, ahhoz senkinek sincs köze. Fölösleges tehát az Egyház és nagyon is fölösleges Krisztus! (Écrasez 1' Infame!) Csak ezt kellett kimondani, hogy a többi — mint szennyes víz az átszakított gáton rombolva zúduljon szét.

És szétzúdult! Évszázados megkötöttségeket oldott föl, igen régi tradíciókat vont kétségbe és rettenetes erejű szokásokat szüntetett meg. Vaskeménységű berendezkedettségeket szórt szét, és régen érvényes törvényeket helyezett hatályon kívül.

Elsősorban természetesen a képzettekre, a felső néprétegekre hatott. Az alsóbb osztályok számára, amely a szellemi kincsek birtoklásából ép úgy vagy talán még jobban ki volt Zárva, mint az emberhez méltó életet biztosító anyagiakból, az új eszmeáramlat nem jelentett sokat; csak annyit, amennyit az új korszellem társadalomalakító, társadalmi kereteket újra rendező tevékenysége az ő életükben is megváltoztatott. A jobbágyság eltörlése azonban csak külső életviszonylatokban jelentett változást. Gondolkozásmódban, világszemléletben még sokáig maradt minden a régiben.

32