Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)

délutánokon kutatták „a falut". Igaz, hogy a mozgalom éppen divatossá válása miatt elsekélyesedett és majdnem hitelét vesztette, mert hamis részvétvadászat kedvéért csak a baj és a nyomor meglátására hagyta nyitva a Szemét, és nem akarta észrevenni, hogy a falunak örvendetes és becsülendő kincsei is vannak. Igaz, hogy a falukutatás meglehetősen eltorzított falut állított a középosztály tudatába, de az is igaz, hogy voltak és vannak komoly munkát végző kutatók és megfigyelők, akik tudósításaikkal — jó könyv, sajnos, csak kevés akad — kétségtelenné tették a tényt, hogy a falu igazán veszélyben van. Ha nem is olyan fekete a jövő, amilyenre nagyhangú frázisokkal meszelni szeretik, mégis biztos, hogy a falu népe tragikus válaszúton áll: még megmenthető az Egyház számára, de nagyon sietni kell, mert hátha késő lesz!

A bajt igazában nem is az anyagi lerongyolódás mérgesíti el egyre üszkösebb sebbé! Máskor is volt már népünk nyomorúságos körülmények között! De talán soha nem volt erkölcseiben ennyire gyenge, hitében, vallásos életében ennyire közönyösen felületes, mint manapság. A sokat emlegetett falusi erkölcsök megfogyatkozása, a falusi buzgóság elsatnyulása, a falusi jókedv elhamvadása, a kevésnek is örülni tudó kiegyensúlyozottság megbillenése az igazi baj igazi jelei. A szellem, az érzésvilág elváltozása ad igazán jogos okot az aggodalomra.

Ha azt mondjuk, hogy a súlyos változás az anyagi ellehetetlenülés következménye, akkor a jelenség okát még nem jelöltük meg, hanem csak valamelyes magyarázatot adtunk, és rámutattunk arra, hogy a két dolog szoros kapcsokkal ölelkezik egymásba. Mert nemcsak az anyagi nehézségekkel küzködőknél van baj! És az ifjúság sem tapasztalja — már csak természetes optimizmusánál fogva sem — az anyagi nehézségek nyomasztó terhét annyira, hogy új utainak ez lehetne kielégítő magyarázata!

A kérdést más oldalról kell megközelítenünk!

Szellemáramlatok kavargásában élünk. Kegyetlenül erős a küzdelem, hogy kié lesz az ifjúság és kié lesz a falu. Késhegyig, körömszakadtig — vagy nem is tudom, hogy használjak még erősebb fokozatot, — a lehetetlent is megpróbálásig megy a harc e két fontos tényező megszerzéséért! Az erők néma feszülése és lefojtott dübörgése, amelyet közömbös szemlélő észre sem vesz, csak még ádázabbá, még verejtékesebbé teszik a harcot.

És túl falukérdésen és ifjúsági problémákon, túl napi kérdéseken és pártpolitikai vitákon és eszméken és jel13