Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1934-1935 (Szombathely, 1935)

nak legnagyobb kerékkötője, sőt ellensége. Ezen mind Göcsej, mind pedig az egyetemes szebb magyar jövő érdekében föltétlenül, minél előbb segíteni kell!

E nagymérvű szegénység az oka, hogy sok gyerek ruha és lábbeli hijján télen sem tud iskolába járni. Tanítók, káplánok és más szavahihető emberek beszélték el ezeket és azt, hogy gyakran lehet látni télen mezítlábas, vagy jobb esetben, rongyokba bagyulált lábú gyerekeket.

A szegénység az oka — legalább részben — hogy közmondásszerűen rosszak az utak Göcsejben, amelyek októbertől májusig járhatatlanok, különösen kis elemisták számára. Megtörtént pl., hogy a gyerekek nem tudtak hazamenni az iskolából a szomszéd faluba, mert közben egy erősebb zápor átgázolhatatlan sártengert varázsolt az út helyére. Petrikeresztur dombon fekszik, ahová a szomszéd Pálfiszegről és más faluból télvíz idején vagy nem tudnak eljárni a gyerekek iskolába, vagy csak úgy, hogy valami rokonnál, vagy teljesen idegen családoknál szállásolják el őket Petrikereszturon egészen tavaszig. Ugy-e ez lehetetlen állapot, és másutt ilyen esetek nem is igen fordulnak elő. Természetes, hogy az ilyen állapotok rossz kihatással vannak a tanulmányi előmenetelre.

De milyen hatással vannak az egészségügyi viszonyok a tanításra? Tény, hogy a jelenlegi rossz egészségügyi állapotoknak oka, előidézője Göcsejben, megint csak a szegénység. Igen nagy a gyermekhalandóság. Az egyik káplán mondta, hogy némelyik göcseji községben csak minden második gyerek éri meg egyéves születésnapját! De akik felnőnek, a rossz, tartalmatlan, egyforma táplálkozás miatt azok is erőtlenek, fejletlenek, különféle betegségekkel terheltek, szinte csenevészek, mint a beteg üvegházi virág. Mivel pedig a test a léleknek az érzéki világban együttműködő eszköze, a szellemi életben pedig szükséges föltétele, érthető, hogy az egészségtelen, gyenge testben lakozó lélek értelmi működése is sokkal kisebb fokú, mint az egészséges, fejlett testben lakozó léleké. Innen magyarázható az a szomorú tény, hogy miért van Göcsejben annyi szellemileg korlátolt gyerek, akik csak az analfabéták számát növelik. Lépten-nyomon találkoztunk ilyenekkel, pl. Bődén, Szécsiszigeten.

A tanítók és plébánosok több helyen panaszkodtak, hogy a gyerekek szegénységük miatt nem tudják meg67