Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1934-1935 (Szombathely, 1935)

táiy életébe. A missziósgondolat ébrentartására és megvalósítására két gyűlést tartottunk. Az első gyűlésre a tisztelendő elnök úr, Horváth István szombathelyi segédlelkész urat kérte fel előadónak, aki egy teljes órai gyönyörű s egyben élvezetes előadásban rámutatott a szomorú ázsiai viszonyokra. Ismertette a Szovjet törekvéseit, amelyekkel magának akarja megszerezni Kínát, továbbá azokat a körülményeket, amelyek kedveznek, vagy nem kedveznek a katolikus Egyház miszsziós törekvéseinek. A másik missziósgyűlésünk előadója Abai Imre IV. é. h. hallgató, beszédében szembeállította a keresztény Európa lanyhaságát és hanyatlását az új missziók életerejével, lángoló hitével. Felhozott argumentumaival teljesen bebizonyította tételét, hogy érdemes és ihálás dolog áldozni a missziókra. Horváth Ferenc III. é., Takács Sándor III. é. és Orbán Balázs II. é. felolvasásukkal járultak hozzá a missziósgondolat ápolásához.

A tagok áldozatkészségéről pedig beszéljenek a tények. Missziós-folyóiratokat járattunk 45 P értékben. Különböző alkalmakkor, így az októberi gyűjtéskor, a karácsonyi és vízkereszti sorsolás stb. alkalmával 291 P jött össze, amelyből 100 P-t az Unió Clerinek, 20 P-t az szalézi misszióknak küldtünk.

Felhasználtuk azonkívül az imádság lélekszerző erejét is, mert minden pap lehet misszionárius, ha magáévá teszi Krisztus szavait, amelyeket az utolsó vacsorán, főpapi imájában mondott: „És én őértük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.“ (Ján. 17, 19.) Még a kolostorok néma csendjében is lehet valaki misszionárius, ha szenvedéseit, megpróbáltatásait felajánlja a missziókért.

A keddi napot mi is a misszióknak szenteltük és ezzel belekapcsolódtunk a misszós-imahadjáratba, amely abban áll, hogy a szentmisehallgatást, szentáldozást, imáinkat és jócselekedeteinket felajánljuk egy meghatározott missziósszándékra.

Mindenképpen magunkévá akartuk tenni Szent Pál szavait: „Most a ti bőségtek pótolja azoknak szűkölködését.“ (II. Kor. 8, 14.) így igyekeztünk kifejleszteni az összetartozás szent érzését, így igyekeztünk közreműködni azon, hogy minél előbb egy akol legyen és egy pásztor.

Permayer János missziós-elnök.

26