Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1934-1935 (Szombathely, 1935)

TALÁLKOZÁS A HÍDON

Morajló tenger, zúgó áradat robog, zúg, őrjöng át a híd alatt.

Piszkot sodor és szennyes vizeket, piszkot sodor és halott sziveket.

És én csak állok fent a híd tetején, nap süt le rám, aranyban égek én.

A habra néha szánva nézek én, mélázni jó a szörnyű vér-zenén.

Mily jó is itt aranylóhídakon, nem úszni szennybe holtan és vakon;

Mily jó is itt aranyló hidakon, mily jó a híd, hol békecsók fakad.

Mily jó a híd, hol bíboralkonyon bíborszívem kezemben hordozom.

jBíborszívem kezemben hordozom, s magasba szegem égő homlokom.

Fölöttem meghökken a kék azúr: előre jő és hozzám lép az Ür,

Megcsókolja pirosló ajkamat.

— Itt volt az Ür és mindig itt marad.

Míg lent zuhog a bűn, melódia, szívemre csend hull: szent harmónia,

Mert a folyó nekem már idegen:

Isten simul kigyulladt szívemen-Bontó Ernő.

24