Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1934-1935 (Szombathely, 1935)
AZ 1934—35. ÉV TÖRTÉNETE A mai magyar társadalom egyik végzetes betegsége az egyke, amely már annyira elharapózott, hogy az állam is felfigyelt a kát. Egyház gyermekmentő akciójára és törvényes intézkedésekkel szándékozik megakadályozni az egyke terjedését. Sok nagyvárosi dáma szégyenli a gyerekkocsit tolni; sokkal magához illőbbnek tartja, ha egy torz kutyát vezet pórázon. Gondot ugyan az is ad; majdnem annyit, mint egy gyermek, de hát a divat ma a kutyuskát részesíti előnyben a gyermekkel szemben. Az ország sok helyén ugyanekkor a gyermekek az óriási és kimondhatatlan nyomor áldozatai. Télen mezítláb járnak iskolába, mert ruhára, cipőre nem kerül; napjában egyszer esznek meleg ételt, pusztít közöttük a tüdőbaj, trachoma stb. és nincs segítség. Szüleik télen nem dolgozhatnak, hogyan gondoskodhatnának gyermekeikről? Ha a gazdagok szíve megkövül, hogyan nyithatna ajtót ezernyi apró emberpalánta sírására? Pedig a mi korunkban élt Bosco szent János, a gyermekek nagy barátja. Hiábavaló lenne az ő életének példája? Lehetetlen! Ezért fordultunk mi az elmúlt esztendőben a gyermek felé, hogy megismerjük a gyermekiélek csodás mélységeit, szükségleteit, e szükségletek kielégítésének módját. Az eszme szép volt, a gondolat lelkesített, elmaradhatott volna-e az eredmény? Mert van eredmény, amely egyszersmind azt is jelzi, hogy Isten kegyelméből a Kör munkája nem volt hiábavaló. Az elmúlt év folyamán 16 gyűlést tartottunk, amelyekről a következőkben számolok be. DÍSZGYÚLÉSEK 1934 dec. 24. Szenteste. A karácsonyfa alatt jöttünk össze, hogy a testvéri szeretet jegyében töltsük el a Szentestét. Sok-sok év óta először nélkülöztük körünkben kegyelmes püspök atyánkat, akit betegsége visszatartott attól, hogy ragasz-13
