Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)
II. A megyeháza és a vármegyei közigazgatás a XIX. század végén és a XX. század első felében
Egészen más volt a helyzet az alispáni lakó- és hivatali épületrészekkel. Az alispán, mint a vármegyei közigazgatás központi szereplője, mindennapi tevékenységével is állandó kapcsolatban volt a törvényhatósági bizottság és a megyei tisztikar tagjaival, a vármegye központi adminisztrációjával. Az alispán sokrétű feladata nem nélkülözhette a személyes jelenlétet, a megye alispánjai ezért szinte kivétel nélkül családjukkal együtt a megyeházán éltek. A vármegyeházán dolgozó és lakó alispán számára - éves 2.500 forintra rúgó jövedelmén és a természetben biztosított, térítésmentes lakhatáson túl - az épület és a hivatal is megfelelő, sőt átlagon felüli életkörülményeket biztosított. Az alispán, aki habitusa szerint vagy jobban, vagy kevésbé élt a helyzete által nyújtott lehetőségekkel - mint a megyei közigazgatás első embere - valóban kivételes státussal bírt, elszámolási kötelezettsége egyedül a törvényhatósági bizottsággal szemben volt. Az alispáni lakosztály bútoraival, berendezési tárgyaival kapcsolatban az 1880-as évekből maradtak fenn iratok levéltárunkban. Ezek között találunk olyan dokumentumokat is, amelyek azt igazolják, hogy az alispánok - hasonlóan a főispánokhoz - a lakosztály bebútorozása során nem minden esetben a takarékosság szempontjait előtérbe helyezve jártak el.263 A megyeháza környékének rendezése, az épület melletti, közlekedést biztosító utcák kiépítése a székház átadása utáni években is sok feladatot adott a megyei tisztviselők számára. A megyeháza környékén lévő utcák, telkek és elkerített részek tulajdonjoga, azok vitatott részeinek tisztázása azonban nem egy alkalommal idézett elő súrlódást a megyeszékhely és a vármegye között. Sipos Orbán még 1879-ben „a megyeháza keleti oldalán lévő utczán egy útkészítési kísérletet [akart] tétetni ”, hogy megvizsgáltassa, miként lehetne egy „kocsikerék számára készítendő gránit burkolat vágánnyal” ellátott úttal biztosítani a főút és a megyeháza hátsó kapuja közötti közlekedést.264 Az utca kiépítésének terve azonban lekerült a napirendről, ugyanis a mérnök által készített költségvetés és elemzés szerint, a 126,53 méternyi út kiépítése a maga 1.871 forintnyi és 38 krajcárnyi összegével nemcsak nagyon sokba került, de az „utcaegyenesítés” következtében a környező háztulajdonosokkal is le kellett volna bonyolítani az ingatlancserét, vagy adásvételt. A megyeháza keleti oldalán lévő utca rendezésére végül 1883-ban tett konkrét lépéseket a törvényhatóság. Ekkor a közgyűlés az alispánt „a kérdéses utcza rendezésének MNL JNSZML Alispáni iratok CS 2/10. Hajdú Sándor alispán előterjesztése JászNagykun-Szolnok vármegye közgyűléséhez. Szolnok, 1885. okt. 5. MNL JNSZML Alispáni iratok CS 56/1. Sipos Orbán alispán levele Plum József királyi mérnökhöz. Szolnok, 1879. júl. 14. 89
