Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)

II. A megyeháza és a vármegyei közigazgatás a XIX. század végén és a XX. század első felében

másodlagos információk állnak rendelkezésünkre.253 Az új székház minden olyan kiszolgáló helyiséggel és kényelmi felszereltséggel rendelkezett, amely a közigazgatás működését és a tisztviselők megfelelő elhelyezését szolgálta. Az épületbe a lovas kocsik fogadására is alkalmas árkádos főbejáraton keresztül lehetett bejutni, majd a főlépcsőház előtti csarnokban kapott helyet a portaszolgálat, innen vezetett fel a főlépcső a közgyűlés kistermei és a törvényhatósági bizottság Tisza felé néző, a város és a főút zajától kevésbé háborgatott, déli tájolású nagyterme felé. Az épület földszintjén, a Tisza-híd felé eső keleti részén kapott helyet a vármegyei árvaszéki hivatal, a számvevőség és a pénztár, míg a nyugati épületrészben a portás és a várnagy lakrésze, illetve a levéltár kapott helyet. Az épület udvarán két 6 lovas istállót alakítottak ki. Az épület alatti pincékben a vármegyei börtön, a várnagy raktárai, valamint jég- és fáspincék helyeztettek el. Az emelet keleti részén a főispáni hivatal és lakosztály, az aljegyzői, vármegyei orvosi és mérnöki irodák kaptak helyet, míg a nyugati oldalon az alispáni hivatal és lakosztály, a fő- és aljegyző irodái, az irodaszolga személyzet helyiségei és a kiadóhivatal került elhelyezésre. A megyeháza épületének üzemeltetéséért a várnagy volt felelős, aki „felügyel a székházban lévő épületek s hivatalos helyiségek jó rendben tartására, s tisztaságára. ”254 A várnagynak kellett gondoskodnia a szükséges karbantartásokról, javításokról, az előfogatok kirendeléséről, és mindezekről jelentést kellett tennie az alispánnak. Befolyásos személynek számított a

várnagy az épületen belül, hiszen felügyelete alá tartoztak a belső

szolgaszemélyzet tagjai (portás, hivatalszolgák, háziszolgák), illetve a tiszti hajdúk (két lovas, hat gyalogos hajdú és egy őrvezető) is. Fizetési kategória alapján a várnagy évi 500 forintos jövedelme, 2 forintos napidíja és

természetbeni juttatásként biztosított lakhatása a megyei tisztviselők között igen jónak számított, amelyhez a vármegyei tisztikar tagjait megillető szabadság is járt. A megyeháza felépítése előtt 1877-78-ban a várnagyi feladatokat Kotán János látta el, majd 1879-től Szűcs Antal vette át e szerepet. A központi tisztikar tagjai között azonban már 1879-ben ott találjuk Vezéry Ödönt, a későbbi várnagyot is - ekkor még a központi írnokok sorában - akit 1878-ban Sipos Orbán hívott meg Szolnokra, később Batthyány József főispán titkárának választott, majd a főispán 1881-es távozásakor kinevezte a várnagyi

tisztségre.255 Vezéry 1841. május 2-án született Nagybányán, jogászként kezdte karrierjét, majd 1861-ben Szatmár vármegye aljegyzője lett, de egy évvel

FÜLÖP T. 2010/a. 292-293. és 307-322. p.

Jász-Nagykun-Szolnokmegye szabályrendeletei. 1880. 11-13. p.

Szolnoki fejek. (Szerk.: Hirn László-Zsadányi Oszkár) Szolnok, 1928.

85