Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)
I. A vármegyeháza megépítése 1876–1878
„csakis Magyarország határain belül nyerhető és beszerezhető anyagok és munkatárgyak alkalmazhatók”,18! A részletes építési feltételek aprólékosan szabályozták az építési terület elkerítésével, az alapozással, a földmunkákkal, a falazással, a födémkészítéssel, a szerelvények beépítésével, az asztalos-, lakatos-, üvegesmunkákkal, illetve festéssel, ács-, tetőfedő és bádogos munkákkal kapcsolatos eljárásrendet, egészen a nyersanyagok főbb jellemzőinek meghatározásától a kivitelezés folyamatának leírásáig. Mindezen túl a vállalkozónak az építkezés egész folyamata alatt az építési felügyelő által meghatározott módon építési naplót kellett vezetnie. A szerződésben rögzítettek alapján megállapítható, hogy az építtetők általában arra törekedtek, hogy az adott költségvetési előirányzat betartásával a lehető legjobb minőségű nyersanyagokat használják fel a megyeháza építéséhez. A pontos előírások és a szigorú minőségi szempontok érvényesítése alapján úgy tűnik, az építési bizottság valóban arra törekedett, hogy „az alkotmányos és nyilvános életnek eme közhelye” hosszú évszázadokon át, szolgálni tudja a megyei közigazgatás igényeit. A kivitelezési munkálatok árverésére a megadott határidőig összesen 13 darab zárt ajánlat érkezett, amelyeket a szóbeli „árlejtés” végéig őrizet alá vettek.181 182 A bizottság a zárt ajánlatok felbontása után megállapította, hogy az építkezés minden részletére kiterjedő, az eredeti kiírásnak és költségelőirányzatnak megfelelő ajánlattétel sem az egyes munkarészletekre, sem az egész épületre vonatkozóan nem érkezett. Úgy tűnt, az ajánlattevők az eredetileg kikalkulált árakon nem, csupán jelentős felülfizetéssel vállalkoztak a székház felépítésére. A legkedvezőbbnek ígérkező ajánlat Pucher Józsefé volt, de az általa kalkulált építési költség is 15.000 forinttal meghaladta a közgyűlés által eredetileg jóváhagyott 210.000 forintot, ezért a testület arra a határozatra jutott, hogy a teljes kivitelezésre adott árajánlatokat visszatartva, a megyei közgyűlés véleményét kikérve hozza meg döntését. Az árverési versenyből kieső részmunkákra ajánlatokat tevő vállalkozóknak az óvadék összegét a bizottság döntése értelmében visszaadták. A bizottság döntésének kihirdetése után a még versenyben maradó, de 17, illetve 25 %-os felülfizetéssel ajánlatot tevő 181 Uo. 182 MNL JNSZML Alispáni iratok 1876-1894. Cs. 9. 99. A székházépítési kivitelezési munkák árverésének jegyzőkönyve. Szolnok, 1877. okt. 3. (Megj.: A dokumentumban eredetileg az 1877. okt. 3-i, de a zárt pályázatok benyújtása kapcsán okt. 4-i dátum is szerepel, ami valószínűleg elírás, hiszen a konkrét árverés utáni beadást feltételezné.) 64
