Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)

I. A vármegyeháza megépítése 1876–1878

jelentőségére hivatkozva - mind építészeti, mind költségvetési szempontból éles bírálat alá vette a jóváhagyásra felküldött tervrajzokat.116 Péchy Tamás elsődlegesen a rendelkezésre bocsátott tervek hiányosságait kifogásolta, s azokat csupán tervvázlatnak, „beosztási alapeszmének”, nem pedig a kivitelezés alapjául szolgáló tervdokumentációnak tekintette. Hiányolta azokat a metszeteket, amelyekből a nagyterem, a főlépcső és a csarnok szerkezete, illetve az épület belső díszítése kivehető lenne. A következő súlyos vád a telek és az épület utcafrontra nem merőleges alaprajzára, valamint a közgyűlési nagyterem nem utcafrontra, hanem udvar felőli elhelyezésére vonatkozott: „oly középületnél ugyanis, mely díszhelyiségeket tartalmaz, legelső rendű műszaki követelmény, hogy a díszhelyiségek az első rangú épületrészt foglalják el, s az épület külsején, homlokzatán megfelelő módon jellemeztessenek. E szabálytól csakis egészen rendkívüli körülmények, vagy legyőzhetlen, s elháríthatlan akadályok folytán történhet eltérés... ” - szólt a miniszteri verdikt.117 Az „udvarra beszorított” közgyűlési nagyterem és a „ferde homlokzatvonal” problémáját a telek megnagyobbításával vélte áthidalhatónak a minisztérium vezetője. De a díszterem esetében annak alaprajzával, megvilágításával kapcsolatban is kifogások merültek fel. További problémát jelentett, hogy Benkó az emeleti ülésterem alá tervezte a lovak számára kialakítandó istállókat, amit sem tűzvédelmi, sem higiéniai okok miatt nem tartott a miniszter elfogadhatónak. De kifogásolhatónak találta a tervek alapján egyébként kényelmesnek tűnő alispáni lakás épületen belüli elhelyezését is. A legsúlyosabb bírálat azonban - kísértetiesen hasonló megfogalmazásban, mint az egykori pályázatértékelő bizottság mérnökeinek ítéletében - az épület utcafronti arculatát érte: „a bemutatott homlokzat - nem bír középületi jellemmel”. A miniszter Benkó terveit még a szomszéd telkek megvásárlása esetén sem vélte támogathatónak, s úgy gondolta, hogy „ezen ministerium inkább adhatná beleegyezését abba, hogy a tervezet alsóbb rendű részleteiben legyen a műszaki és művészeti igényeknek kevésbé megfelelő, sem hogy a termeknek - az épület másod sőt harmad rangú részében való elhelyezésébe belenyugodhatnék”,118 Ezért Péchy Tamás azt javasolta a belügyminiszternek, hogy a megye - a telek homlokzatának szabályozásával és derékszögű formára alakításával, valamint a dísztermek főhomlokzati elhelyezésével, s az istállók külön épületbe helyezésével - egészen új terveket készíttessen.

116 MNL JNSZML Alispáni iratok 1876-1894. Cs. 2. 11. Péchy Tamás közmunka és közlekedési miniszter levele Tisza Kálmán belügyminiszterhez. Bp. 1877. máj. 11. (Másolat)

117 Uo.

44