Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)

I. A vármegyeháza megépítése 1876–1878

Az építkezés összköltségét jelentősen növelő újabb telekvásárlás és „a mostani szomorú pénzviszonyok, [amelyek] takarékosságot és gazdálkodást parancsolnak” az építkezés költségvetésének felülvizsgálatát is maga után vonta.104 Az építési költségeket illetően a február 23-i bizottsági ülés döntött; az értekezlet eredeti jegyzőkönyve szerint a testület 210.000 forintban maximálta a bekerülési árat. Ezen az ülésen - a telek megnövelt mérete és az építési költségek lefaragása érdekében - az építési bizottság lényeges változtatásokat és pontosításokat fogadott el a székház belső szerkezetét és a felhasználható építőanyagokat illetően. Az 1876. október 17-én rögzített építési feltételekben végrehajtott változtatások egyértelműen az épület célszerűbb beosztását, de mindenekelőtt az építési költségek lentebb szorítását kívánták szolgálni. A kiadáscsökkentés érdekében úgy döntöttek, hogy a megyeháza épületéhez olcsóbb nyersanyagokat használnak fel. De kénytelenek voltak lemondani a tetőtérbe tervezett vízmedencéről, az udvar befásításáról, valamint több szoba, illetve iroda méretét és számát is „apasztották”, bizonyos esetekben pedig a „felesleges” helyiségeket a tervekből egyszerűen töröltették. Az alaprajz átrendezése során a főispáni lakáshoz és az alispáni lakosztályhoz csatoltak egy-egy szobát, de a 60 négyszögöles közgyűlési nagytermet és a levéltár helyiségét érintetlenül hagyták.105 Pontosították a kivitelezés során felhasználható anyagokat is: a vakolatot cementből, a burkolatok általában fenyőből, de a közgyűlési teremben és a főispáni lakásban tölgyfából, a pénztár és levéltár ablaktábláit és ajtóit vaslemezből kívánták elkészíttetni. A bádogos munkákat cinkből, a szennyvízlevezető csöveket égetett agyagból, az ablakok üvegezését az utca felé „Solin”, míg az udvar felé „Léger-féle” üvegtáblákból kellett megvalósítani. Az új előírás szerint az épület főhomlokzatán a megye címerét sóskúti kőből, míg a többi szobrászmunkát kívül cement-, belül pedig gipsz anyagból kellett elkészíteni. Összefoglalóan a bizottság elvárása szerint az új terveknek és költségvetésnek a céloknak megfelelő, szolid, egyszerű, de ízléses épületről kell szólniuk.

Az építtető bizottság 1877. február 24-i ülésének jegyzőkönyve szerint - „a tervezett helyiség a legszükségesebbekre leszállíttatván, az építési anyagok szorosabban megjelöltetvén ” - a jelen lévő építészeket felkérték, hogy a soron

MNL JNSZML Alispáni iratok 1876-1894. Cs. 9. 99. A székházépítési bizottság jegyzőkönyve. Szolnok, 1877. febr. 23-24. (Beszúrás a szerzőtől: F.T.)

105 MNL JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye Közgyűlési jkv. 2/1877. 1877. márc. 19. A vármegyei levéltár a tervekben eredetileg 40 négyszögöles mérettel szerepelt, ám az 1877. márc. 19-i rendkívüli közgyűlés a levéltár helyiségének alapterületét „azon tekintetből mivel a volt Jász-kun kerületek levéltára jelenleg is nagyobb tért foglal el, 60 Dölre emelte”.

40