Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)

I. A vármegyeháza megépítése 1876–1878

kinevező egyesületi szakosztály ülését maga a neves építész, Ybl Miklós irányította, a tanácskozás jegyzőkönyvét pedig nem más, mint az egyik - mint később kiderült, a bírálók által preferált és győztesnek nyilvánított - pályázó, Pártos Gyula vezette. A műszaki véleményező bizottság „szakférfiai”, Ney Béla és Lukse-Fábry Béla magyar királyi építészek, műegyetemi tanárok személyében 1877. január 20-án érkeztek meg Budapestről Szolnokra, hogy a megyeháza tervpályázatra beérkezett munkákat értékeljék.85 Az általuk készített szakértői vélemény szerint az értékelés szempontjainál elsősorban arra törekedtek, hogy díjazásra olyan pályaműveket jelöljenek, amelyek a kiírásnak „mind lényegileg, mind alakilag megfelelnek”, de fenntartották, hogy megvalósításra csak olyan terv fogadható el, amely nemcsak esztétikailag elfogadható, hanem biztosítékot nyújt a megvalósításra is.86 A szakmai értékelő zsűri ennek alapján formai hiányosságok miatt (a pályázók metszeti rajzokat és költségvetést nem mellékeltek) kizárt három pályázatot. Figyelembe véve a megyeháza építtető bizottság ajánlását is, a bírálók részletesebb értékelésre a következő 7 pályázatot választották ki: „Magyarország nem volt, hanem lesz”, „Építészet”, „Tisza”, „Megfogyva bár, de törve nem”, „Jelige: S.K.”, „Az alkotmány védbástyája” és „Legyen világosság”.

Az első és második helyezett pályázatok szerzőinek kilétét részben a pályamunkák végső sorrendjét jóváhagyó közgyűlési határozatból, részben az alispáni beszámolóból, illetve a fennmaradt, 1877. márciusában átdolgozott, s az eredeti jeligéket és ekkor már a tervezőmérnökök aláírását is tartalmazó

Ney Béla (Pest, 1843. - Bp., 1920.) miniszteri főmérnök, műépítész. A műegyetem elvégzése után Ybl Miklós irodájában kezdte pályáját. 1867-ben lépett a Közmunka és Közlekedési Minisztérium szolgálatába, több jelentős fővárosi épület (állami nyomda, Deák-mauzóleum, országház) előkészítő bizottságának miniszteri delegáltja, műszaki ellenőre volt. 1876-ban az Építő Ipar című lap elindítója. Több éven keresztül a Magyar Mérnök és Építész Egylet titkára volt, jelentős szerepet játszott az egyesület felvirágoztatásában. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Online változat. Magyar Elektronikus Könyvtár http://mek.niif.hU/03600/03630/html/n/nl7927.htm (Letöltés dátuma: 2010. jan. 2.)

Lukse-Fábry Béla (1844 - Bp., 1915.) a Kereskedelmi Minisztérium miniszteri tanácsosa, a Magyar Mérnök és Építész Egylet, valamint a Magyar Természetjáró Egyesület tagja. Építészeti stílusára különösképp az 1870-es évek neoreneszánsz irányzata hatott, ez tükröződik vissza az általa tervezett kernyesdi Kendeffy-kastély épületében is. Vö.: Óhidy Viktor: Főúri lakáskultúra Magyarországon a dualizmus időszakában. (Doktori értekezés) Bp., 2007. 33. p. Online változat.

http://doktori.btk.elte.hu/hist/ohidy/dissz ohidy.pdf

, ill. http://www.fsz.bme.hu/mtsz/ mhk/csarnok/l/luksefab.htm (Letöltés dátuma: 2010. jan. 2.)

SIPOS O. 1878. 10. p.

32