Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)
I. A vármegyeháza megépítése 1876–1878
alispáni hivatalokhoz. Az emeleti részen kapna helyet a megyei közgyűlés karzatos, 500 főt befogadni képes, 60 négyszögöles nagyterme és kistermei, a főispáni, alispáni, a jegyzői hivatal irodái, a hozzá kapcsolódó lakások, valamint a megyevezetés hivatalos ügyeinek irodái. A kiírási feltételek szerint a Szolnokon általában csak kevesebb időt töltő főispán számára 32 négyszögöles, míg a megyei közigazgatás kulcsfigurájának számító alispán részére a hivatalos helyiséggel és lakással együtt közel 120 négyszögöles épületrészt kívántak kialakítani. Az elképzelések szerint a megyeházi épület földszintjén kerülnének elhelyezésre a közigazgatási hivatalok, a számvevőszék, a vármegyei pénztárnok, az árvaszék, a 40 négyszögöles területtel rendelkező vármegyei levéltár, az iktató, a megyei mérnöki irodák, az ügyészség, a megyei orvos, az adóhivatal, a tanfelügyelőség, valamint a portás, a várnagy és a hajdúk szobái, illetve a börtön. A tervpályázat kiírói tekintettel voltak a modern tűzvédelmi, illetve kényelmi-higiénés szempontokra is, ezért meghatározták, hogy az épületnek zárt folyosókkal, tűzmentes burkolattal, cserépkályhákkal, a padláson elhelyezett vízmedencéből táplált, átfolyó vízzel tisztítható zárt árnyékszékekkel is rendelkeznie kell. Az épület Tisza felé eső belső részét a pályázók terveiben parkosított, csatornázott, kúttal, emésztő- és trágyagödörrel ellátott, istállókat, „félszert” és jégvermet is magában foglaló udvarral kellett „lezárni”, valamint a folyóba torkolló szennyvízlevezető csatornával kellett kiegészíteni. A melléképületekben kívántak helyet biztosítani a lovaknak, a kocsiknak és a tűzoltó berendezéseknek. A bizottság a legjobb tervek és költségszámítások jutalmazására is gondolt, melynek értelmében eredetileg az első helyezett pályázónak a székházépítési alapból 700, míg a másodiknak rangsorolt pályázónak 400 forintos pályadíjat kívántak fizetni.81 A pályadíjak tekintetében végül a megye közgyűlése - mérsékelve az elismerés összegét - 500 és 300 forintban állapította meg a győztesek jutalmát. A pályázatok benyújtásának határidejét 1877. január 1- jében, a helyét pedig Sipos Orbán alispán hivatalában jelölték meg. A székházépítési bizottság 1877. január 18-án tartotta meg a benyújtott pályázatokat értékelő ülését. A megadott időpontig összesen 17 jeligés pályázat érkezett be, a következő sorrendben: 1. „Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem” 2. „Magyarország nem volt, hanem lesz” 3. „Építészet” Uo. 7. p. 30
