Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)
VII. Dokumentumok gyűjteménye
művészeti jogos igényeknek társai közt a legjobban megfelelve egyszersmind legalkalmasabb arra, hogy az alsóbb rendű fogyatkozás kiküszöbölésével (különösen az oldal szárnyak könnyen eszközölhető megkeskenyitése s igy az udvar tágitása által) a fennforgó gyakorlati igényeknek is megfelelővé alakittathassék. Második helyre sorozzuk ex equo a „Megfogyva bár” stb. és a „Tisza” jeligéjű tervezeteket, mint amelyeknek előnyei és hátrányai egymás irányában körülbelül súly egy enben állnak. Végre dicséretben részesitendőknek véleményezzük az „1877.” és „Magyarország nem volt, hanem lesz” jeligéjű munkákat, melyek lényegesebb természetű fogyatkozásaik mellett is dicséretre méltó mozzanatot tartalmaznak. Legvégül kötelességünknek tartjuk még megjelölni azon tervezeteket, melyeknek szerzőik munkáik concipiálási és kidolgozási módozatában biztosítékot nyújtottak arra nézve, hogy tervezeteik részletezése és az építés vezetésére kellő képzettséggel bírnak. Ezek: „Az alkotmány védbástyája”, - Megfogyva bár stb.”, „Tisza” és „Magyarország nem volt” stb. Szolnok, 1877. január 22-én. Ney Béla m. k. építész, műegyl. m. tanár. - Lukse Fábry Béla m. k. építész. Az itt közölt műszaki véleményt megyénk az időbeni főmérnöke Púm József elfogadta, egész terjedelemben helyesnek találta. Az építési bizottság ugyan január hó 21. és 22-én ülést tartván, a műszaki vélemény felolvasása s beható tanácskozás után következőleg határozott: „A törvényhatósági bizottságnak a kitűzött első díjjal jutalmazandónak, egyetértőleg a műszaki véleményezéssel, szavazat többséggel az „Az alkotmány védbástyája” czimü jeligés pályaművet, a második díjjal pedig „Megfogyva bár, de törve nem” jeligéjű müvet ajánlja. Ezeken felül megdicsérendőknek jelölte a következő: 1. „Magyarország nem volt, hanem lesz.” 2. „Tisza.” 3. „1877.” 4. „S. K.” - jeligéjű pályaműveket. A pályaművek s azok költségvetései a székház mikénti felépítéséhez további támpontokat szolgáltatván, a kiküldött bizottság 1877. február 23. és 24. napjain ismét gyülésezett s a tanácskozásra Pártos Gyula és Benko Károly budapesti műépítészeket is meghívta. Ezen gyűlésben felhivatott Szolnok város polgármestere, hogy az épület czélszerübb elhelyezése s ehhez képest a már jutalmazásra ajánlott tervek megfelelőbb átalakithatása végett engedné át az 308
