Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)

II. A megyeháza és a vármegyei közigazgatás a XIX. század végén és a XX. század első felében

Dezsőnek 1.000-1.000 pengős, míg Simon István mérnöknek 200 pengős külön munkadíjat utal ki. A vármegye közönsége egyúttal elismerését és köszönetét fejezte ki Csépai Dezső királyi főmérnöknek, aki „e nagyszabású munka állandó felügyeletét és irányítását gyakorolta és a felülvizsgálatot teljesítette ”, miként külön elismeréssel adózott valamennyi, az építkezés lebonyolításában közreműködőnek is. A végül valóra vált elképzelés szerint a megyeháza épületét az eredeti, 46,4 méteres szélességben 12,1 méteres hozzáépítéssel bővítették ki. Ezzel a földszinten 10 újabb irodával, összesen 48,5 négyzetméternyi hasznos területtel, valamint két közösségi mosdóval, egy fürdőszobával, illetve a régi épületrész emeletére felvezető kétoldali lépcsővel egészítették ki a korábbi építményt. Az emeleten 15 új helyiséget alakítottak ki, közel 50 négyzetméter hasznos területtel. Az épület közepén található, korábban udvarként funkcionáló terület lefedésével a földszinti rész is kibővült. Összességében megállapítható, hogy a toldalék épület a megyeháza hasznos irodaterületének jelentős növekedését eredményezte, ami számottevő előrelépést hozott a korábbi zsúfoltsághoz képest. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székházának kibővítése nemcsak a közigazgatás hivatalainak, levéltárának méltóbb elhelyezését biztosította, hanem a gazdasági válság miatt nehéz helyzetbe került, munkanélküli helyi iparosok, munkavállalók számára is átmeneti enyhülést hozott. A szervezés és kivitelezés gördülékeny lebonyolításában pedig nyilvánvalóan elévülhetetlen érdemei voltak Alexander Imre alispánnak.

128