Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)

II. A megyeháza és a vármegyei közigazgatás a XIX. század végén és a XX. század első felében

megszállás alatt nem álló jászsági településein is követelt áldozatokat.338 1919 nyarán a katonai helyzet miatt egységes vármegyei közigazgatásról nem lehetett beszélni, a románok által megszállva tartott tiszántúli részeken ugyan részlegesen visszatértek a települések korábbi vezetői, de a megye Tiszán innen lévő részein továbbra is a tanácshatalom maradt uralmon, a megyeszékhely - stratégiai jelentősége miatt - ráadásul még frontvárossá is vált. 1919. július 20- án a Vörös Hadsereg Szolnokról indította meg a később tragikusnak bizonyuló utolsó, tiszántúli offenzíváját a román csapatok ellen.339 A támadás rövid előrenyomulás után még a megye területén összeomlott, a román hadsereg július 29-30-án átkelt a Tiszán, Szolnokot is elfoglalva elindult a főváros irányába, a Forradalmi Kormányzótanács pedig a katonai összeomlás következtében augusztus 1-jén lemondott.

A vármegyeháza külső és belső sérülései 1919-ben

Uo. 352. pp. ; FÜLÖP Tamás: Joó Andor járásbíró életútja és halálának körülményei a levéltári források tükrében. (Kézirat, 2009.)

CSEH Géza: Támadás és összeomlás a tiszai fronton. A Vörös Hadsereg hadműveleti naplójának feljegyzései. (1919. július 1-31.) In: ZOUNUK 4. (Szerk.: Botka János) Szolnok, 1989. 397-418. p.

105