Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

A mostani berényiek már nem vallják, hogy akkor a török császárnak évente fizettek 60 forintot A török uraságnak mindenki, akinek ekéje volt 3 forintot. 1 pint vajat. Minden gazda évente 3 nap robotot teljesített. Azonkívül a termesztett terményekből tizedet. A juhokból csak a tizedik bárányt. Minden disznó után 4 dénárt. A nádor őfőméltóságának...860 forintot. A Jászságból két pusztát, Boldogházát /Boldoghaza/ és Négyszállást /Négy Szállás/ használják. Ezek mindegyikének egy órányi a hosszúsága és 2/4 óra a szélessége, jó szántóföldjei és rétjei vannak. Az itteni berényi szőlő a lehető legrosszabb minőségű, más fajtára kell áttérni és az akók után nem több, mint 1 rajnai tallért lehet fel számítani./adót/ Magyar Országos Levéltár. Urbaria et. Consctriptiones. Fasc. 71. No. 4. - Nyomtatásban megjelent: CSEH Géza: A Jászság leírása az. 1699. évi Pentz-féle összeírásban. In: Zounuk 10. Szolnok, 1995. 217-218. p. A törökellenes felszabadító háborúk és a spanyol örökösödési háború költségei miatt a bécsi udvar új jövedelmi forrásokat próbált felkutatni. Kollonits Lipót bíboros érsek 1698-ban megszervezte az újszerzeményi bizottmányt, azzal a céllal, hogy a régi birtokosokat tulajdonjoguk igazolása után birtokukba visszahelyezze, azokat a birtokokat pedig, amelyeknek tulajdonjoga nem tisztázott, fegyverjog alapján a korona rendelkezése alá vonják, és ezeket a legtöbbet ígérő vevőknek eladják. Ennek alapján határozta el a kamara a Jászkun Kerület eladását, amelyhez elrendelte a terület értékének fölmérését. Az összeírást Franz Christoph Johann Pentz egri kamarai prefektus végezte el, amely a korszak demográfiai és gazdasági állapotát elemző feldolgozások legfontosabb adatbázisa. 1702. március 22. I. Lipót a Jászkunságot 500.000 rajnai forintért a Német Lovagrendnek eladja Mi Lipót [...] Rendeljük emlékezetül [...] Hogy Mi Főtisztelendő és Fenséges Ferencz Lajos herceg úr, a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett jeruzsálemi vitézlő német-rend poroszországi főkormányzójának, [...] felséges udvarunknál időző követe és teljhatalmú megbízottja, tisztelendő és nagyságos Eisenheimbi Heüsleim Marsilius, az előbb megnevezett rend lovagja és ulmi komturja által közvetített alázatos kérelmére, mindezeken felül főkormány tanácsunkból rendelt bizottság útján a beidézett érdekelt felekkel és királyi ügyeink aligazgatójával megejtett kimerítő vizsgálat után és így az ügy teljes ismeretével, az említett német-rend előbb megnevezett követével és teljhatalmú megbízottjával a dolognak huzamos és kölcsönös megfontolása és vitatása után, végre az úgy szóval, mint írásban beadott javaslat után bekövetkezett megegyezéssel - továbbá kegyesen és egyénileg tekintetbe és figyelembe véve a különböző szolgálatok nemeit, melyeket említett herczeg, felséges osztrák házunk, az előbb felhozott magyarországi királyság és az egész kereszténység javáért és gyarapodásáért a dolgok és ügyek legkiválóbb pillanataiban a legkülönbözőbb időkben és alkalmakkor - szorgalmasan és ernyedetlenül, nem kevésbé hasznosan és dicséretesen tanúsított és ezután is hasonló lelki buzgósággal alkalom adtán az egész tisztelendő német lovagrendjével tanúsítani fog; - de hát nemcsak azért, hanem csakugyan bizonyos ötszázezer rénes forintnyi pénzösszegben és azért, a jól említett nagymesterek és lovagrendjének bizonyos, az előbb érintett magyarországi örökös királyságunk megyéiben, tudniilllik Hevesben és Külső Szolnokban, a Duna és Tisza folyók között és körülöttük fekvő úgynevezett Nagy- és Kis-Kunsági, nem kevésbé a jászok vagy filiszteusok kerületeit, a hiteles alakban kiadott összeírás szerinti [...] tartozandóságaikkal, 70