Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

felajánlás mellett. A jövedelemből Ficsor Mártonon kívül egy részt bizonyos Eszes Hozmán bég kapott egészen a törökök elfutásáig, mert a malom fele részben az ő tulajdona volt, a jövedelem harmadik része pedig a molnárnak hagyatott meg saját felhasználásul. Mi a török porcióját őfelsége javára lefoglaltuk és távozásunkig megtartottuk. Ficsor Márton elődje, Ficsor György a törökök által lett sanyargatások miatt nem tudta befejezni malmának építését, ezért a malom feléhez az egyik jászberényi jobbágy lakos, Farkas László társult, s mivel közösen építették, a fele részt - munkája után örökös joggal - Farkas László kapta akként, hogy halálával ez fivérére Farkas Ágostonra száll. Mivel azonban az meghalt, annak leányára maradt. De ő férjével, Tóth Györggyel nem tudta jövedelmezően fenntartani a malmot, meg a szegénység is kényszerítette, így az őt illető fele részt eladta a jászberényi palánkbeli Mustapha odapasának. Hogy mennyiért, nem ismeretes. De a török Mustapha odapasa, azaz tizedes török is eladta egy másik töröknek, akit Eszes Hozmánnak hívtak, aki a maga részét egészen elfutásukig bírta is. Ez a török rész íratott be őfelsége javára. A Tárna folyón helyezkedik el a negyedik malom három kerékre. Egyik részét az egri nemes Horváth György bírja örökség jogán. A másik rész egy kiszolgált török tulajdonában volt mostanig, akit Memhet szpáhinak mondanak. Volt itt egy Szabó nevű megbízottja, az szolgáltatta föl a török porcióját Pestre, ahol a szpáhi székelt. Ezt a porciót is beírtuk őfelsége javára, és a jelen elszámolásnál felhasználtuk. Keresztes Gergely molnármestert a török is meghagyta ebben a malomban, megesketés után mi is megtartottuk ott szolgájával együtt egészen eltávozásunkig. Ezt a malmot Borsóhalmi malomnak hívták. A töröktől való félelem miatt azonban a malmot senki sem merte megközelíteni, még az őrlésben jártas molnár sem. Mindaz, amit e négy malomból ily nagy veszedelmek közepette be tudtunk szedni, május 11től június 30-ig 110 német fegyveres kitartásához nehezen volt elég, mert nemcsak a töröktől való szüntelen rettegés, hanem a még rosszabb magyar és német rablóktól és zsákmányolóktól való folytonos félelem is emésztett bennünket, mivel azok gyakran a kemencéből is kirabolták a kenyeret, pedig egy-egy kemencében alig lehetett három napi profuntot

2 sütni, ami miatt bőven viseltem el szidalmat és zaklatást. Ezenkívül a németek erőszakkal vittek el búzát is a malmokból, s a szárazság miatt víz sem volt mindig elegendő. Már a kaszákat készültünk előkészíteni a törökök itt hagyott vetései learatásához, de ez nem sikerülhetett, mert a hatvani táborozás elhúzódása új veszedelem kezdetét jelezte. Az ötödik malom is a Zagyván van a város szélén, Hegyelyné malmának nevezik ma is. A malmot fele részben bizonyos gyöngyösi nemes asszony birtokolja ősi jogon, másik fele egy kiszolgált töröké, akit Eszes Hozmánnak hívnak. A malmot az említett asszonnyal közösen építették, s megegyeztek abban, hogy a jövedelem fele részét az asszony, másik felét a török kapja. Eszes Hozmán azonban a város polgárai előtt 275 tallérért eladta részét a Pest megyei Újfaluban, az egri káptalan birtokán tartózkodó Csáki Gergely agilis személynek, azzal a feltétellel, hogy Csáki Jászberényben fog megtelepedni, ha a török akadékoskodása már nem gátolja. Az ő porcióját a város lakói és az egyházi szolgák behozták hozzánk, nehogy Csáki Gergely malomrésze elvétessék. Ittlétünk alatt a malom fele meg is hagyatott tulajdonában. Az utóbbi időkben ebben a malomban is alig merészeltek valamit őrölni. így csaknem jövedelem nélkül bírta a két tulajdonos a mai napig. Leltárba vétetett a palánkban maradt 22 1/4 köböl megmosott szemes gabona is. A malmok mostanáig befolyt hozamából kenyérsütésre felhasználásra került összesen 111 köböl liszt, a fentiekkel összesen ezek kitesznek 133 1/4 köblöt. Ezt a molnárok fizetik jövedelmükből, ha lehet hinni szavuknak. Van még itt egy "KiráV rété" nevű kaszáló, melyet a király részére szoktak kaszálni, hogy erről évenként hány boglyát raktak, nem lehet tudni, mert a hozamot a törökök vitték el a maguk részére. 58