Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

[fynnyas] Imrével Pestényi [Pesthyny] Gergely

5 őnagysága, őfelsége budai helytartója királyi kúriai bíró, főispán birtokrészének bírájával, Jánosy [Jánosy] Péterrel Kende Péter Alcsiban lévő birtokrészének a bírájával a községek lakóival és betelepedett lakosaival és több más, oda törvényesen kirendelt és jelenlévővel, és ott amikor az Őfelsége embere, Nagyrévy Lőrinc, a mi mondott bizonyságunk jelenlétében azt a Szolnok falubirtokot, együtt Fejéregyháza [Feyereghaz]

6 falubirtokkal, (!) amelyik ugyancsak Külső-Szolnok vármegyében fekszik, továbbá Csász [Chaz] és Köre [kewrw] Heves vármegyében fekvő falubirtokokkal Őfelsége említett ítélőlevele alapján azoknak összes hasznával és tartozékával, ahogy szokták, Őfelsége említett kancellárjának, Werbőczy Istvánnak és az ő fiának Imrének, azok utódainak és mindkét ágon való örököseinek, örök birtoklásra be akarta iktatni, és a birtokot át akarta engedni, akkor osdolai Kun [Kwn de osdola] Lázár,

7 aki ugyanoda előállt, magát a hajdani Kun Gotthard testvérének tüntetve fel [...], Őfelsége embereit és a mi emberünket a birtokba iktatástól hüvelyéből kihúzott karddal visszaűzte,

8 és Őfelsége említett bírói határozatát és végzését végre nem hajthatónak nyilvánította [...], azonban az Őfelsége embere [halászteleki Nagyrévy Lőrinc] nem akadályozván a mondott Kun Lázár visszaűzésétől, mivel az neki és a mi bizonyságunknak erőtlen és érvénytelen lett volna, az említett Szolnok falubirtokot [...] a megírt Werbőczy István kancellárnak és a fiának Imrének [...] átengedte és átadta [...] Kiadatott az említett végrehajtás utolsó napja utáni hatodik napon, az Úrnak az 1537. évében [október 22-én]. Az oklevél végig latin nyelvű, jól olvasható. Eredeti, hiteles, nagy fúggőpecsétje közel ép. Borítóján a következő szöveg olvasható: "Statutio super Zolnok [...] Adjudicatorum" OL E-148 Kamarai lt. Neo-Regestrata Acta, Fase. 834. No. 11. - Magyar fordítását közli: BENEDEK Gyula: Oklevelek és iratok Külső-Szolnok vármegye XVI. századi történetéhez. In: Zounuk 8. Szolnok, 1993. 248-249. p. A mohácsi csatát követő trónharcok során török segítséggel Szapolyai János jó egy évtizedre biztosította uralmát az ország központi területein. Híveinek számos birtokot adományozott, nemritkán a Habsburg-pártiak elkobzott javaiból. Werbőczy István utóbb a kihalt Palóczy család több jószágát is megszerezte, így Szolnokot is. 1 Szapolyai János 1526. november 11. és 1540. július 22. között volt a keleti magyar királyság királya. 1527. augusztus 17. - 1529. szeptember 14. közötti időt kivéve haláláig Budáról kormányzott. 2 Itt a királynak szóló jelentés bevezetése hiányzik. 3 A "királyi emberről" (homo regius) van szó, aki a király nevében végezte a beiktatást. Csak olyan személy lehetett, akinek a fekvő jószág megyéjében ugyancsak volt birtoka. 4 A "mi bizonyságunk" azonos a "káptalani emberrel" (homo capitularis), akinek a jelenléte nélkül minden beiktatás érvénytelen. 5 A keleti magyar királyság legtekintélyesebb nemesei közé tartozott. Volt János király nádori helytartója és országbírója. Külső-Szolnokban is rendelkezett birtokokkal, pl. Tenyőn, Szenttamáson és Kispón. Több jel szerint hosszabb ideig betöltötte Külső-Szolnok vm. ispáni tisztét is. 6 Fejéregyháza a Körös bal partján, Öcsödtől északkeletre feküdt, és ebben az időben Külső-Szolnokhoz tartozott. 7 Kun Lázár Erdély egyik legnevezetesebb székely családjából származott, Szapolyai és Fráter György hűséges követője. Kun Gothard, akire itt hivatkozik, a testvére volt. 8 A "visszaüzés" (rebellió), vagyis a birtokba iktatás megakadályozása a helyszínen, szokásos korabeli jogi aktus volt. A jogtalan visszaüzés nagy hatalmaskodásnak (major potentia) minősült és büntetést vont maga után. 1541. Izabella királyné Budáról Lippára utazva kíséretével több napot töltött Tiszavarsány és Kunszentmárton városában A felkészülés a királyné elindulására egy hétig tartott. János fővétele után a nyolcadik napra 48