Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

császár a négyszállási kapitánynak, Kompoltnak [Kompolth Capitaneo de Negzallas], testvérének Lászlónak, nemkülönben unokáinak Jakabnak és Ferencnek - tudniillik a [Jákóhalmi] Balázs nemes őseinek és többi fent mondottnak - megengedte és engedélyezte azt, hogy ők, örököseik és maradékik a mondott kapitányság tekintetében sem adóknak, vagy taksáknak

2 valamelyes fizetésére, sem a királyi hadsereghez személyesen csatlakozni ne legyenek kötelesek, hanem a maguk részéről az ilyen hadseregbe csupán egy lovas tegzest

3 legyenek kötelesek küldeni; ezen okból pedig ők, vagy közülük akárki - nemességük okán - személyesen hadra nem kelhet, hasonlóképpen az országban időnként mindenki számára kötelező hadseregbe való bevonulástól is kivéve és felmentve vannak; [...] ezen felül tehát könyörgött nekünk, hogy őt [Jákóhalmi] Balázst és a többi említettet, a mondott szabadságukban meghagyni és ugyanokét azokkal újból megilletni méltóztatnánk; mi tehát úgy némely híveinknek - általuk a felségünknek ennek érdekében, az előrebocsájtott módon tett - könyörgésére, ugyanúgy azon [Jákóhalmi] Balázs szolgálataira való tekintettel, amelyeket - ahogy mondtuk - tehetsége szerint felmutatott, ugyanazt a [Jákóhalmi] Balázst, a többi felmentett fiait, az ugyanő rokonait, örököseit és maradékit ugyanazoknak a fent írt szabadságaiban és kiváltságaiban meghagyni, valamint ugyannőket ugyanazokban újból és újra megengedni, valamint bebocsájtani rendeltük, a jelenlegi [levelünk] erejével; ennek következtében nektek híveinknek - Nemzetes Lászlónak, jelenlegi deáknak, budai várunk jövőbeli udvarbíróinak,

4 nemkülönben filiszteusaink törvénykezőjének, továbbá Heves vármegye időnként állított ispánjának, vagy alispánjának és szolgabíráinak5 - akik a jelenlegi [levelet] majd megtekintik - ezen [levél] rendén erősen meghagyjuk és megparancsoljuk, miszerint a szóban forgó [Jákóhalmi] Balázst, ugyanő felmentett fiait, unokáit, azoknak örököseit és maradékit az előrebocsájtottak rendelése ellenében bármilyen hadsereghez - az egy lovas tegzes küldésén kívül semmilyen módon ne merjétek kényszeríteni, vagy kötelezni és másképpen cselekedni semmi módon ne bátorkodjatok; a jelenlegi [levelet] felolvasás után a felmutatónak visszaadjátok; kiadatott Budán, Szent György mártíromsága ünnepe előtt, a legközelebbi vasárnapon [április 21-én], az Úrnak 1499-dik évében. Az oklevél eredeti, hiteles, teljes szövegű, latin nyelvű. A bal alsó harmadában egy teljesen épnek tűnő. papírfelzetes nagy királyi pecsét látható. A jobb felső sarkában a következő szöveg olvasható: "Commissio propria domini Regis". A borítón más kézzel a következő szöveg van: "Uladislai Secundi Regis Privilegiales Exemptionales ab exercituatine de anno 1499". Az oklevél jelentős része ma már nem olvasható, kiterjedt fekete foltok miatt. GYÁRFÁS István közölte 1883-ban, latinul. OL DF 247.971 - Magyar fordítását közli: BENEDEK Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 15. századi történetéből (1401-1500). In: Zounuk 12. Szolnok, 1997. 345-347. p. 1 Miután Zsigmond 1387. március 31. és 1437. december 9. között volt magyar király, az általa kiadott szabadságlevél legalább 62 éves lehetett. 2 A taksa pénzzel megváltott szolgálmány volt, a földesúri szolgáltatás, a termény és munkajáradék pénzbeli megváltása. 1-10 forintértékben. 3 A tegez a nyíl és az íj tartására szolgáló tok volt. Tehát lovas íjász katonáról van szó. 4 Az udvarbíró az oklevél keltezése idején Kubinyi László deák, aki igazgatta az ország összes királyi kézen lévő birtokát. 5 Ebből világosan kiderül, hogy a jászok mozgósítása is Heves vármegyei hatáskör volt, valamint az is, hogy még mindig nem létezett jász törvényhatóság, (ennek vezetője nincs a megszólítottak között) 6 Magyarul: "A király úr saját parancsa szerint". 7 Magyarul: "II. Ulászló kiváltságos felmentőlevele a táborba szállás alól, az 1499-dik évtől". 8 GYÁRFÁS István: A jász-kunok története. Szolnok, 1883. III. köt. 713-714. p. 45