Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

kötelességünk - a szóban forgó Vései [de Weyse] Mártonnal, [mint] királyi emberrel, Péter urat, karpapunkat rendeltük ki közhitelű bizonyságként az előrebocsájtottak végrehajtására; akik azután hozzánk visszatérve beszámoltak nekünk egybehangzóan azon módon, hogy ők a Húsvét előtti hatodik vasárnapot követő legközelebbi második napon [február 17-én] - most a közelmúltban érkeztek a mondott Hevesujvár vármegyében lévő előbb jelzett Kakát falubirtok

2 fent írt fele része helyszínére [ad facies praescripte medietatis possessionis Kakath prenotate in dicto comitatu Heweswywariensi existentis], ahol ők annak valamennyi - oda törvényesen összehívott szomszédjával és határosával és azok jelenlétében; az említett Pál fiait Andrást és Jánost, János fiát Demetert, István fiait Sebestyént és Tamást, Lukács fiát Istvánt, Miklós fiait Jánost és Györgyöt, valamint Jakab fiát Lászlót ugyanannak [a Kakát fele részének] a birodalmába bevezették és ugyanazt összes hasznával, továbbá valamennyi tartozékával beiktatták azoknak, a számukra köteles örök jogon, birtoklás céljából, minden ellentmondó megjelenése nélkül; amely dolognak közhitelű bizonyságára és örökös megerősítésére, a hiteles és függöpecsétünk oltalmával megerősített és betűkkel metszett jelenlegi levelünket kiadtuk; mégpedig Bereczk prépost, János olvasókanonok, Miklós éneklőkanonok-, továbbá János zempléni-, Miklós borsodi-, Konrád beregi [de Borswa]-, Miklós újvári [de Wywar]-, Tamás tarcafői [de Tharchafeu]-, Jakab patai-, Péter pankotai [de Pankotha]-, Pál szabolcsi [de Zabolch]-, Miklós ungi [de Wng]-, és László hevesi főesperesek és sok más hivatást gyakorló, abban a mondott Egri Egyházmegyében az Istennek alázatosan szolgáló jelenlétében; kiadatott a fent mondott Húsvét előtti hatodik vasárnapot követő, legközelebbi hatodik napon [február 21-én], az Úrnak a fent mondott [1399-dik] évében, ugyanazon Zsigmond király urunk országlása, a Krisztusban elkötelezett tisztelendő atyák, János Isten kegyelméből esztergomi-, Miklós kalocsai érsekek, valamint [Cikó] István úr, Isten és a pápa kegyelméből a mondott Egri Egyházmegye püspöke, Urunk és főpapunk idejében. A jelenlegi ismereteink szerint az oklevél két példányban maradt ránk. Mindkettő teljes szövegű, latin nyelvű, hiteles átírás, kiadójuk az egri káptalan. Az egyik 1468-ban, a másik 1730. április 11-én készült. A kettő szöveg között elhanyagolható eltérés található. Az 1468. évi átírás eredetijét nem találtuk meg, de GYÁRFÁS István révén ismerjük, mert 1883-ban nyomtatásban közölte, latinul. Forrás: GYÁRFÁS István: A jász-kunok története. Szolnok, 1883. III. köt. 530-531. p. - Magyar fordítását közli: BENEDEK Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéhez 1301-1400. In: Zounuk 11. Szolnok. 1996. 335-336. p. A jász és kun társadalom feudalizálódása a XIV. század második felétől számos szálláskapitányi család kiemelkedését hozta magával. Ezek közül többen országos nemességet is szereztek. Számos kun és jász szerzett meg nemesi birtokokat is vásárlás, vagy királyi adomány révén. Nemritkán előzőleg már általuk megült falvak birtokjogát nyerték így el. A kunokra vonatkozóan több érdekes adalék tárul elénk az oklevélből. A legfigyelemreméltóbb, hogy a már korábban is Kakaton élő ismeretlen társadalmi helyzetű

1

* - kilenc kunt csoportosan (?) iktatják be az egyértelműen Hevesujvár vármegyéhez tartozó Kakát fele részébe.^

1 Ebből természetesen következik, hogy a lehetséges királyi emberek Hevesujvár vármegyei nemesek, a közhitelű bizonyság pedig az egri káptalan papja. A külön kun törvényhatóság valamilyen tisztét betöltő személy jelenlétére nincs utalás. 1 Zsigmond szó szerint közölt - 1399. január 5-én kelt - beiktatási parancsa kimaradt, amely majdnem 26 nyomtatott sor terjedelmű. A sorokból kiderül, hogy az adományozást a fent nevezett kunok kérték, a lehetséges királyi emberek pedig Nagy Márton, az ő fiai Péter és István, Vései [de Weyse] Egyed, valamint Kenderesi Bálint voltak. 2 Kakát ma már nem minősül külterületi lakott helynek sem. Létezésekor Kenderes északnyugati szomszédságában feküdt. 3 OL DL 25.818/11/67-70. 4 A királyi beiktatási parancs csak a "mi kunjainkról" beszél. A nemesítésükről, vagy a keresztény hitre kötelezésükről szó sincs. 5 Ez arra utal. hogy még nincsen önálló, helyi, kun törvényhatóság. 30