Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

OL DL 38.824. - BENEDEK Gyula: A hiteles helyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire. In: TISICUM IX. Szolnok, 1996. 169. p. A mai Abádszalók környékén a besenyő eredetű Tomaj nemzetségből származó családok (Abádiak, Szentimreiek, Losonczyak) birtokai terültek el. Tagjait a XIII. század közepétől gyakran említik az ország főméltóságai között, vagy éppen hatalmaskodási, örökösödési, végrendelkezési ügyekben. A hitbér a leendő férjtől járó, a leendő asszony társadalmi értékével arányos földmennyiség volt, amely fiktív módon járt, a szüzesség elvesztése jutalmául. Fiktív azért volt, mert a korabeli törvények szerint a megözvegyülő asszonyok nem örökölhették meg, hanem el kellett adniuk az örökségre jogosult fiaknak A jegyajándékot az esküvő idején a rokonok adták, ezért pedig pénzbeli, arányos elégtételt kellett adni a megözvegyült asszonynak, ugyancsak a fiak részéről. 1349. július 17. Eskütétel a tiszaroffi rév létezéséről Mi [Gilétfi] Miklós Magyarország nádora és a kunok bírája adjuk emlékezetül, hogy Hevesujvár vármegye nemesei összessége részére - ugyanabban a megyében az Eger folyó mellett [prope fluvium Agriae], az apostolok oszlása ünnepe előtt, a legközelebbi második napon 1349. július 13-án] tartott - általános gyűlésünkön Kompolt [kompoldi] fia Péter fia István mester a nemesek egyeteme kebeléből felállva ilyen módon tett nyilatkozatot;

1 hogy az ő Roff [Raph] falubirtokában lévő Tisza folyóban [in fluvio Tycie existenti] régidőktől fogva rév állt, amint az az említett Hevesujvár vármegye alispánja, szolgabírái, valamint esküdtjei által nyilvánvalóan ismert; és midőn mi ugyanazt az alispánt, szolgabírákat és esküdteket az előrebocsájtottak tekintetében nyomozva megkérdeztük, hogy az előrebocsájtottak igazsága általuk miként volna ismert, annak a Heves vármegyének ugyanazon alispánja, szolgabírái és esküdtjei az Istenre letett hitükhöz, király urunkhoz és Szent Koronájához való hűségükhöz tartván magukat - a keresztre tett kézzel - a valóságot és az igazságot előre kimondva bizonyították; egységesen és egybehangzó tanúskodással megerősítették, hogy magának István mesternek a mondott Roff nevezetű falubirtokában lévő Tisza folyóban ősidőktől fogva mindig volt rév; amelyeknek törvény előtti hiteles bizonyságául a pecsétünkkel hitelesített jelenlegi levelünket, a fent említett [Hevesujvár] vármegyei alispánunknak és a szolgabíráknak akarata szerint kiadni rendeltük; kiadatott az említett közgyűlésünket követő ötödik napon [július 17-én], a fent mondott helyen [az Eger folyó mellett], az Úrnak 1349-dik évében Az oklevél eredeti, latin nyelvű, teljes szövegű. A hetedik sor közepén egy pecsétet átfűző papírcsík nyomai láthatók. Nyomtatásban már kiadta NAGY Imre 1887-ben minimális kihagyással és kiolvasási hibával, közölte KOVÁCS Nándor. OL DL 4060 - Nyomtatásban közli: BENEDEK Gyula, Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéhez. 1301-1400. In: Zounuk 11. Szolnok, 1996. 309-310. p. A tatárjárás pusztításait kiheverő alföldi területek gazdasági életében mind nagyobb szerepet játszottak a folyami átkelőhelyek, s az ezek után járó jövedelmek. A megye tiszai szakaszán az örvényi, abádi, roffi, bői, szolnoki, varsányi és sági révek voltak a legjelentősebbek. A tiszaroffi a legrégebbi működő révek közé tartozik. Az átkelőhely fontosságát jelzi, hogy a falunál két rév is üzemel. Régebbi az ún. Lejtői-rév - bizonyára ez szerepel az oklevélben -, amely igen jelentős forgalmat bonyolított le Heves vármegye és a tiszántúli területek között. 1 Nádori közgyűlésen történt a nyilatkozat. 2 NAGY Imre (szerk.): Anjou-kori okmánytár. 1347-1352. Bp. 1887. V. köt. 306. p. 27