Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

Jászkisér község törpe és kisbirtokosai a határukban elfekvő pusztakürti Dungyenszky-birtok áruba bocsájtott 1148 holdját 10 holdas és kisebb parcellákban - az általuk ismert Molnár-féle egyezség feltételei szerint hajlandók megvásárolni, viszont belenyugszunk ha az O. F. Bíróság bölcsessége úgy döntene, hogy azon birtoknak bizonyos részét Jászladány és Jászapáti testvér jász községek földmíveseinek juttatja, illetve engedi megszerezni. SZML. Jászkisér képviselőtestületi jkv. 25/1923. kgy. sz. A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása a jászkun településeken, ahol alig volt igénybevehető földterület, különösen nagy nehézségekbe ütközött. A Jászságban Jászapátin, Jaszladányban és Jászszentandráson nagybirtok hiányában nem történt földhöz juttatás. Jászkiséren, melynek határában feküdt a Dungyenszky-féle 3328 kh-as földbirtok, lehetőség kínálkozott a lakosság földigényének kielégítésére. Óriási volt azonban a földművesek felháborodása, amikor megtudták, hogy a Dungyenszky-fivérek pusztakürti birtokukat idegen vevőknek akarják átjátszani és már az erre vonatkozó egyezség is létrejött köztük. Az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz fordultak panaszukkal, amely helyt adott követelésüknek. A bíróság intézkedett arról, hogy a nagybirtokból 692 jászkiséri, jászapáti és jászladányi földművesnek juttassanak földet. 1926. január 19. A Jászberényi Tanítóképző Intézet önálló épülete felépítésének sürgetése A Jászberényi M. Kir. Állami Tanítóképző Intézetet 1917 szeptemberében nyitotta meg a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium. Az évfolyamok fokozatos megnyitása után teljessé vagyis négy évfolyamúvá 1920 szeptemberében lett. A tanítóképző kibővítése után 5 évfolyamúvá fejlődött 1924 szeptemberében. Az első két évben a VIII. kerületi állami elemi népiskolában és egy bérelt magánlakásban volt elhelyezve. [...] Jászberény városa az intézet fölépítésére a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumnak több mint 5 kat. hold területű földet engedett át és a kincstár nevére való tulajdonjogi átírás már 1924 év augusztusában meg is történt. A múlt év őszén az intézet mostani igazgatója kérte tőlem azt, hogy e területet gazdasági célokra már ma felhasználhassa, mivel erre nekik szükségük volna, amit azonban én még kilátásba sem helyeztem addig, amíg a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium írásbeli ígéretet nem tesz arra nézve, hogy e területen az építést mikor kezdi meg. így most a tanítóképző gazdasági gyakorló tér nélkül van egyrészről, másrészről pedig maga a város sem rendelkezik a területtel, amely körülmény hátráltatja e város résznek további építkezését illetve fejlődését, mivel közel 8 év óta van a kincstár részére az említett célra lekötve, nem is említem, hogy ez a vasúthoz vezető út tengelyében fekszik. A VIII. kerületi állami elemi népiskolának eredeti rendeltetésétől való elvételét a város népoktatás ügye nagyon hátrányosan megérzi, mert ebből az iskolai körzetből a város távolabbi iskoláiba kénytelenek járni azok a tanulók, akiket a tanítóképző gyakorlati iskolája befogadni nem képes s még tekintve a mostani gazdasági helyzetet a szegény embereknek a gyermekei megfelelő ruházat hiányában többször elmaradnak, aminek természetes következménye az intés és büntetés, ami a szegény nép között sokszor elkeseredést szül. A város többi iskolája is csak a tanítási idő megcsonkítását jelentő váltakozó rendszerű tanítással tudja beiskolázni a tanítóképző által kiszorított gyermekeket. Ismerve a fent említett sajnálatos tényeket érthető, hogyha az érdekelt szülők, sőt az iskola gondnokság tagjai is türelmetlenül szorgalmazták és kívánják azt ma is, hogy a tanítóképző által lefoglalt elemi iskola eredeti rendeltetésének megfelelően elemi iskola céljaira adassék vissza. 206