Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

Elvárom azért, hogy a vezetésem alatt álló összes közigazgatási hatóságok és tisztviselők e mozgalmat nemcsak támogatják, hanem azokban, mint előadók részt is vesznek. Azokba a községekbe, ahol ennek a szüksége mutatkozik, a helyi bizottság megszervezésére előadókat fog kiküldeni a központ. A központi kiküldött számára előfogatról, annak elszállásolásáról és ellátásáról a közs. Elöljáróságok a közpénztár terhére gondoskodjanak. Kívánatosnak tartom, hogy a helyi bizottság még a folyó év tavaszán okvetlenül megkezdje működését. Hazafias kötelességévé teszem, hogy ez ügyben odaadó buzgóságot fejtsen ki. Ez ügybeni ténykedéséről és az elért eredményről jelentését 8 nap alatt várom. Szolnok, 1920. évi február hó 20-án. Alexander Imre h. alispán biz. társelnök. SZML. Alispáni ir. 17.753/1931. sz. Az 1918-19-es forradalom időszakában a szélsőbaloldali eszmék vidéken elsősorban az iskolázatlan szegényparasztság, napszámosok, uradalmi cselédek, kubikusok stb. körében hódítottak teret. A proletárdiktatúra bukása után Országos Szabadoktatási Tanács alakult, majd a megyékben is megkezdődött a szabadoktatási bizottságok szervezése. Az iskolán kívüli népművelés kiterjesztésével kezdetben a lakosságot a kommunista mozgalomtól kívánták távol tartani. Az 1920-as évek közepétől azonban már a korszerű gazdasági, egészségügyi és társadalmi ismeretek közvetítése a mezőgazdasági termelés színvonalának növelését és a vidék kulturális fejlesztését szolgálta. 1920. március 28. Jegyzőkönyv Danka István honvéd szakaszvezető háborús hőstettéről Fölvétetett Jászberény, 1920. március 28.-án Danka István szakaszvezető kitüntetésre való ajánlása tárgyában. Alulírott, aki június 4.-e előtt, mint a 29. h. gy. ezr. 7. század 3. szakaszának a parancsnoka, az ütközet után pedig - mivel a század par.-nok fogságba esett, - mint a 7. század parancsnoka teljesítettem szolgálatot, a következőkben adom elő a tényállást: Danka István 29. honv. gyal. ezredbeli szakaszvezető, aki a harctéren ezen ezred 7. századánál teljesített szolgálatot, az 1916 június 4.-i dobronutzi ütközetben különösen kitüntette magát. Az állások előtt 25 lépésnyire földbe ásott tábori őrsök voltak elhelyezve, melyek előtt 4 soros drótakadály húzódott végig. Május 30.-án, a váltás éjszakáján az oroszok a drótakadályokról a drótot mind lefejtették, úgy hogy a tábori őrsök felől az állásunk teljesen védtelen volt. Midőn ezt észrevettük, a zászlóalj parancsnoka Hajós Gyula őrnagy úr elrendelte, hogy a 4 soros drótakadályt, bármilyen áldozat árán is, ki kell építeni. A feladatot az én szakaszomnak, - mely tartalék volt kellett végrehajtani. Önkényt vállalkozókat kerestünk, de ismervén a feladat veszélyességét senki sem jelentkezett, csak Danka J. szakaszvezető. Aki, noha tudta, hogy az előretolt orosz állások alig 15-20 lépésre vannak a tábori őrsünktől és hogy ezeket az orosz állandóan tűz alatt tartja és ott aknával, kézigránáttal, puskával nap nap után súlyos veszteségeket okoz, mégis elvállalta a veszélyes feladatot. Hajós őrnagy úr ez alkalommal többünk előtt kijelentette, hogy amennyiben a feladatot sikeresen megoldja, az arany vitézségi éremmel fogja kitüntetni. Danka szkv. egy fél szakasszal tényleg 4 éjjelen át lankadatlan szorgalommal dolgozott kint. Még pedig úgy, hogy míg egyrészt négy emberrel a tábori őrs állásból szünet nélkül tűz alatt tartotta 199