Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

nyilatkozzanak az iránt is, váljon a szükséges föld tér kisajátításának terheit - melly aránylag a nyerendő roppant haszonhoz tekintetet alig érdemel, nem volnának e a közvetlen érdeklett községek hajlandók elvállalni? mert valamint igazságosnak nem tekintettem eddig is, hogy az országos érdekű vaspálya vonalaknál egyes községek a földtér ingyen ajánlatán túl aránytalanul áldozzanak, ugy viszont méltányosnak tartom, hogy hol a föld becse oly aránytalanul emeltetik, azon csekély térecskéért még az álladalom részéről nevezetes áldozatok ne tétessenek. Fölszólítom ezért önöket ez iránt mielőbb, legföljebb folyó hó végéig határozottan nyilatkozni. Biztat a remény, hogy megfeszített törekvésem, s önök kézfogása olly helyzetbe segít, hogy Hazám e részének fölvirágzásához a tettleges munkát megindítani még a nyár folytán sikerülend. Kelt Budapesten, Május 9-én 1848. g. Széchényi István SZML Jászkun Kerület ir. 1848-as Bizottmány ir. 1066/1848. sz. A polgári forradalom győzelmével az országos közlekedési hálózat fejlesztésével, kiépítésével kapcsolatos átfogó tervek megvalósítása is napirendre került. A vasútépítkezések, melyek a fegyveres harc kitörése miatt több év késéssel indultak meg, döntő szerepet játszottak Szolnok város későbbi fejlődésében, megyeszékhellyé válásában. 1847. szeptember l-jén adták át ünnepélyes külsőségek között a Pest-szolnoki vasútvonalat, amely az ország másodikként épült gőzüzemű vasútja volt. A szolnoki állomásépületnél (régi indóház) tartott díszebéden jelen volt Széchenyi István, Kossuth Lajos, István főherceg is. 1848-ban felvetődött a vasútvonal továbbépítésének terve. Széchenyi István közlekedési miniszterként javasolta a Szolnok-Debrecen-Szatmár mellékvonal kiépítését, melyhez ez év nyarán megkezdődtek volna a terület kisajátítások Szolnok-Debrecen és SzolnokAr ad között. A szabadságharc eseményei miatt ekkor azonban a tervezet nem valósult meg. 1848. július 10. A délvidéki harcokba induló Kondorosi Pál végrendelete Szeretett magyar hazám jelen vészes napjaiban. - midőn tudniillik ennek alsó vidékeit a felbőszült ráczok már több helyeken pusztítani és rabolni kezdek, - egy szent kötelesség érzete lobbant fel keblemben, melly édes hazám egéről a feltornyosult vészfellegeket, - csekély erőmet több hív magyarokéval összeolvasztva - szétoszlatni parancsolja. E nemes kötelesség hő érzetében beállottam én is az indulandó nemzetőrök közé s megyek hazám védelmére oda, hol a jövendő előttem sötét és kétes homályba van rejtve, hol - meglehet - halálomat és síromat lelendem, s szeretett nőm - s egyetlen gyermekemről örökre elszakasztatom. Férji s atyai indulatom hív annálfogva föl, el nem távozni addig s úgy, míg s hogy nőmről, s gyermekemről ne gondoskodjam s jövőjök iránti rendelkezésemet ki ne jelentsem. Mit is következőkben teszek meg: 1-ször: földecském birtokában özvegyi jogánál fogva maradjon benne nőm, s annak hasznából éljen, s Elek nevű fijamat s lehetendő örökösömet, abból becsületesen nevelje és táplálja. Elérvén pedig Elek fíjam a teljes kort, a föld adassék birtokába. 2-szor: A házban benne lakhatik feleségem Biri Zsuzsanna addig míg fíjam a teljes kort érendi, még azon esetben is, ha máshoz férjhez menne; midőn pedig fíjam a teljes kort már elérte, akkor a ház is adassék birtokába. 137