Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

Mindezt általunk a dolgok jelen állapota szerint megállapítva, elhatározva, elrendelve jelen iratunk erejével jóváhagyjuk, megerősítjük és az előbb említett plébános s az ő utódainak, miként a helység lakosainak irányozásául s a benfoglaltaknak jövőben leendő szigorú megtartása, valamint mindkét fél megóvása céljából elkészíttetni és kiadatni rendeltük. Érvényben maradván egyébként az alulírott év augusztus hava 8.-án kiadott Canonica Visitationak rendelete. Kelt Eger városának püspöki lakában, 1766. évi november l.én. Károly sk. egri püspök. Őnagyméltóságának kegyes rendeletére kiadta: Dobronai Miklós sk. oldalkanonok. A másolat hiteléül: PH. v. jegyző /Gyila Ferenc s.k./ SZML Alispáni ir. Másolatban az 1322/1949. szám alatt található az irat. A canonica visitatio vagy egyházlátogatás az egyházi főhatóság által rendszeres időközönként végzett látogatást jelentette, amely az egyházközséget érintő ügyekre, közötte az oktatás helyzetére is kiterjedt. A közölt részlet az egri püspök Jászfényszaruban történt látogatása nyomán hozott rendelkezést tartalmazza, amely meghatározta a plébános járandóságát. 1 egyházlátogatás 2 rajnai forint 1768. december 10. Részlet a boszorkánysággal vádolt Gorzás Zsuzsa ügyében készült tanúvallomásból Katona János Özvegye, Oláh Erzsébet tanúkihallgatásának részlete az 1768. december 10-én felvett jegyzőkönyv szerint [••] 3- Mi pedig gonosz babonás és praktikás tselekedeteit illeti: A Tanú ezeket hallotta, látta és tapasztalta, úgy mint: Egy alkalmatossággal Férje beszélgetés közben azt teszi kérdésben: Mi az oka hogy azok a Nagy híres Tolvajok, mennyit lopnak, még is rajta nem vesztik, vagy ha meg fogják is Törvényt nem tehetnek reájok? Erre Susa azt felelte: Annak az az oka, hogy akasztott embernek testét vagy tsontját hordoznak magokkal. Melly beszélgetések után, az elmúlt kikelet tájban, tavaszi szántáskor el ment Susa Karczagra az akasztófához, és esthajnalon minthogy a zárt ki nem nyithatta; a kőfalon által bemászott a kerítésbe, egy nagy kést is vivén magával, mellyel elvágta akasztott Nagy Györgynek keze szára tsonját, [...] hozott még ezen kívül négy darab csontokat, edgyiket közzüle Sz. Péteri nevű régen fel akasztott ember tsontjának mondotta lenni melly négy darab tsontokat, temetőből való darab fából vagy deszkából mellyet a kissebbik leányával hozatott rakott tűzzel meg égette, a Fekete Györgyné mosárjában megtörte, a maga szappanozó tekenőjébe megszitálta, sok ideig egy meszszelyes tsuporban állott, és hintette az hol valami Causáját folytatta, vélekedik a Tanú hogy talám már el fogyott és mind el hintette, mert régen nem lát benne. Egy darab tsont még meg vagyon, a Nagy György keze szára, azt a kaptzájával edgyütt Kutya Kölyök levében megfőzte, mellynek ollyan erejét mondotta: hogy ha azon befújhat a házban, a midőn a ben lévők alusznak, senki felnem serken, és ottan való létét és járását észre nem vészi. Minek utánna pedig ezen tsontokat vitte volna az akasztófátúl mondotta, a Tanú Susának nem maga hozta kend azokat eil, de Susa azt mondotta: Magam hoztam az ajtón bé nem mehettem, hanem felmásztam a kőfalon, hogy hogy kérdi 100