Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

800 TÚRKEVE leti kapitány engedelmével sem". A községi tanács magának tartotta fenn ugyanis a kereskedés jogát, s ezért az előző határozatot 1763-ban kibővítette úgy, hogy „ennekutánna, ha zsidó vagy görög vidrának megvételében itten a helységben találtatik, azonnal mind a lakos, mind a vevő a büntetést el nem kerüli".

208 Érthető volt a tanácsbeliek szigora, hiszen a communitas bevételi forrásai igen szűkösek voltak. Csak a kocsma, mészárszék és malom jövedelmezett. Az 1746-os községi számadások szerint a befolyt 1485 forint 17 fillérnyi jövedelemből a község kocsmárosát 70 forint illette.

209 Vályi András 1799-ben azt írja, hogy Túrkeve „.. .piatza Debreczenben, Miskolczon, Nagy Váradon, Pesten" van.

210 Túrkeve 1808-ban négy országos vásár tartására kap engedélyt.

211 Országos vásárainak száma később eggyel emelkedett. 1906ban és 1959-ben is évente öt országos vásárt tartottak Túrkevén.

212 1879-ben 1 fakereskedőt, 2 fűszer- és vaskereskedőt, 1 regálé bérlőt, 5 szatócsot, 6 terménykereskedőt, 12 vegyeskereskedőt tartanak nyilván, akiknek sorát az iparosokhoz sorolt 3 kávés, és 14 kocsmáros egészíti ki. Ugyanekkor a városnak van egy szállodája 6 vendégszobával. A határban is számon tartanak 3 kocsmát és a városban is.

213 A városban az I. világháború előtti években két pénzintézet, a Túrkevei Takarékpénztár és a Túrkevei Népbank működött.

214 A felszabadulás után különösen meggyorsította a kereskedelem demokratikus átalakulási folyamatát, a földműves-szövetkezetek megalakulását az a tény, hogy Túrkeve lett az ország első termelőszövetkezeti városa.

215 Az üzletek száma 1960-ban: 17 élelmiszerbolt, 4 ruházati bolt, 1 vegyiáru-kereskedés, 1 vas-műszaki és üvegáru szaküzlet, 2 kultúrcikk-kereskedés, 10 vegyesbolt és 1 Tüzéptelep. Ekkor a kereskedelemben hetvenötén dolgoztak. A boltok alapterülete összesen 2106 m

2 volt.

216 1960-ban 1 étterem, 2 cukrászda, ill. eszpresszó és 10 italbolt működött a városban, melyek alapterülete 938 m

2

.

217 9. Túrkevét először IV. Béla 1261-ben kiadott oklevele említi, amelyből kiderül, hogy a Kevi határában elterült királyi birtokokat: Póhamarát, Túrkeddit és Keveegyházát (Túrkeve) Szent László az egri püspökségnek adományozta. Mint püspöki birtok egy időben az egri püspökség délmagyarországi birtokainak központja - templomát is korán felépíti, erre egyébként neve - Keveegyháza- is utal. 1571-ben a török még összeírja 27 házát és templomát, később azonban a lakossága megcsappan, elszéled. Eger eleste után pedig meglazulnak az egri püspökséghez fűződő szálak, a lakosság a környéket megszállva tartó nagykunokkal „adja össze magát": a katolikus hitet felcseréli a reformátusra. 1605-ig az egyházi életről nincsenek adatok, de a XVII. századból ismert lelkésznévsor alapján feltételezhető, hogy a református egyház Túrkevén folyamatosan működött. 1683-1711 között a község lakosságának megritkulásával és megfutásával együtt az egyházi élet is szünetelt, a kerület 1711-ben ordinált ide először lelkészt. 1721ben a keviek igazolni tudták a Pesti Commissio előtt egyházhoz való jussukat, s így ettől az időponttól, illetve az ősi templomuk újrafelépítésétől kezdődően számítható a szervezett egyházi élet megindulása is. Az anyakönyveket a lelkész 1743-tól vezette.

218

1754ben toronnyal ellátott, három harangos református kőtemplomot emeltek, s 1786-ban sor került a második lelkészi állás megszervezésére is. 1831-ben három lelkésze volt a településnek. A templom 1836-ban - elsőként az egyházkerületben - orgonát kapott, s 1845-47-ben kibővítették. 1858-ban Hajdú Imre költségén három új harangot öntöttek. A régiek egy ideig falábakon álltak a templom előtt, mígnem a századfordulón más egyházaknak ajándékozták őket.

219 A Keviben működő lelkészeknek és családjuknak anyakönyvi adatait 1743-tól kezdődően ismerjük.

220 A római katolikus templomot 1778-ban emelték.

221 Anyakönyvei 1783-tól, vegyes iratai 1880-tól, iskolaszéki iratai 1918-tól vannak.

222 A Túrkevén lakó református többség és katolikus kisebbség között a megtelepedés után még sokáig különféle súrlódások fordultak elő.

223 1837-ben a településen 212 római katolikus lakos mellett 8237 re-