Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

792 TÚRKEVE kedés történt a kevi jobbágyok bíráskodási ügyeiről s a rab- és nyelvváltságról is.

137 1571-ben templomát és 27 házát írták össze a törökök. Innen ismert Tóth Márton nevű bírájuk.

138 1720-ban még mindig csak 29 család lakja. Ezek összesen 20 pozsonyi mérő saját, 512 pozsonyi mérő pusztai földet, 89 kaszás saját és 140 kaszás pusztai rétet használtak. A község szárazmalmát Kovács Pál debreceni polgár bérelte. A község bírája Kollár István, aki egyben a legvagyonosabb ember is 1 pozsonyi mérős saját, 44,5 pozsonyi mérős pusztai, 2 kaszás saját és 12 kaszás pusztai földjével, illetve rétjével.

139 A redempcióban Kevi lakossága 28 ezer forint váltságdíjat fizetett. Övé lett Kába, Móric, Póhamara egész területe és Csorba negyedrésze. 225 család váltott földet, s adta össze a váltság összegét. Közülük hárman (Györffy Miklós, Kenéz Mihály és Vince György) harminc vonás földet, 24 gazda 10-től 23-ig vonás földet, míg a többiek tíznél kevesebb vonás földet váltottak. Egy vonás föld 22 kisholdat tett ki.

140 A redempcióban Túrkeve összesen 28 ezer kh területet szerzett meg. Egy 1761 és 1767 között lezajlott határper eredményeként Csudaballa puszta egy részét, az ún. Malomzugot is Túrkevéhez kapcsolták.

141 1766-ban az állatokat írták össze. Ekkor a leggazdagabb redemptus gazda Kenéz András, akinek apja 30 vonás földet váltott, 88 db ökröt, 22 db tehenet, 15 db lovat és 160 db birkát mondhatott magáénak. A leggazdagabb irredemptus Sz. Nagy Mihály volt 4 ökörrel, 3 tehénnel, 2 lóval és 3 birkával.

142 Az 1786-os összeírás a következő képet mutatja:

143 Pap 3 Nemes 124 Tisztviselő 14 Polgár 447 Polgár és paraszt örököse 273 Paraszt Zsellér 389 Egyéb 169 1-17 éves sarj 636 Együtt 2055 Nők 1914 Jogi népesség 3969 Feltűnő a nemesek viszonylag nagy száma. A puszták szerzésének kedvező hatásával magyarázható a polgárok túlsúlya. A zsellér kategória itt valójában irredemptust jelent. A jobbágyfelszabadítás után birtokjogilag továbbra is megmaradt a redemptus-irredemptus megoszlás, a tőkeföld utáni társadalmi helyzet megítélése. 1850-ben azonban országosan új, polgári jellegű adórendszert vezettek be, amely nem felelt meg a korábbi jászkun viszonyoknak. Túrkeve 27 142 holdja után 7253 forint 57 krajcárt adózott. „Adózás alá estek a beltelki földek, a kertek, kender- és lenföldek, a rétek, a kaszálók, a legelők. A szőlőparcellák után pedig háromszoros földadót fizettek a tulajdonosok."

144 Az új adórendszer már állandó és más rendszerű földhasználatot követelt meg. Ezért 1850-ben, majd 1860-ban a hatóság elrendelte a tagosítást, amely sok viszszaélésre is lehetőséget adott. Túrkevén a viszonylagos földbőség miatt azonban nem került sor olyan éles összecsapásra a redemptusok és irredemptusok között, mint például Kisújszálláson és Karcagon.

145 Túrkeve jóllehet város volt, mégis elsősorban a mezőgazdaságból élt. Tízezer körüli lakosából 1852-ben mindössze 135 az iparos, s ezek száma 1879-ben a kereskedőkkel együtt is csupán 195. A foglalkozási struktúra a későbbiekben így alakult:

146