Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TÖRÖKSZENTMIKLÓS 755 ból csak 41 rendelkezett igásállatokkal. Közülük is csak 9 gazdának volt egész ekéje, vagyis 6-8 ökre. A többi 32, csupán fél igaerős gazda egymással összefogva törte fel a legelőterületet. Az igátlan gyalogosok, manualisták száma ekkor 35, a földnélküli hazátlan zselléreké 14. A kevés igaerővel 1728-ig csak 700 köblös szántóterületet tudtak megművelni. Az óriási kiterjedésű legelőkön az első évtizedben csupán 600 szarvasmarhát és ugyanennyi juhot tartott a lakosság.

126 1751-ig mindenféle dézsmáért - kivéve a bordézsmát - kocsmahasználatért, a kiárendált pusztabéli haszonvételekért és a robot megváltásaként fizetett a város egy összegben 1000 forintot, 1751-1765 között 1300 forintot, „ismét új szerződésre lépvén fizettünk 2200 forintokat. Szaporodván továbbra is városunk lakosokkal, 1769-ik esztendőben megegyeztünk földesurunkkal 3000 Ft-ban... Határunkban elegendő szőlleink lévén, aminémü boraink teremnek... folyó áron itt helyben eladhattuk." Urasági szárazmalmok, a Tiszán és Beretytyón vízimalmok vannak. „Amidőn a Tiszának őszi árja határunkban való réteget el nem borítja, jószágainknak téli legelője is vagyon." - vallják az elöljárók 1770-ben. „Ezen városunk házhelyekre nem lévén felosztva... a földet vagy rétet csak járómarhákra szoktuk felosztani."

127 A Mária Terézia úrbérrendeletére 1771-ben kiadott urbárium több tekintetben is megváltoztatta a korábbi kedvező viszonyokat. Az úrbéri állomány a következőképpen változott:

128 1770. 1771. 1851. évi úrbérrendezés úrbérrendezés adóelőtt után összeíráskor Úrbéri telekmennyiség 95 telek 213 3

A telek Telkes jobbágy 314 247 391 Házas zsellér 188 257 807 Jobbágyszántó 2721 kishold 3040kishold 5796 kishold A határt első osztályúnak minősítették, s miután a rétilletőség felét is szántóban adták ki, így 32 kishold szántót és 6 kaszás rétet rendeltek minden jobbágytelek számára. Az úrbérrendezés után megszűnt a földközösség, az újraosztás. Ezután az elöljárók nem az igásökrök számához mérten osztották a gazdák számára a határ más részén a megszántható, bevethető földterületet és kaszálót, hanem a földesúr földmérőjével 1775-ig minden gazda számára a felvállalt úrbéri telek nagyságához mérették ki a megfelelő rétilletőséget. Az ökrösgazdákból egésztelkes, fél-, negyed-, nyolcadtelkes gazdák lettek. Az igaerővel nem rendelkező házas vagy kevés földdel rendelkező jobbágyok a zsellérek sorába kerültek. A földesúr 32 jobbágytelket majorsági földdé nyilvánított, s így a telkes gazdák száma 314-ről 247-re apadt, a zselléreké pedig 188-ról felugrott 257-re. Megszűnt a robotmentesség is, az urbárium egy egésztelkes gazdát heti egynapi robotra vagy természetbeni dézsmafizetésre kötelezett. Almásy Ignác 1775ben még további négy évre szóló átmeneti szerződést kötött jobbágyaival, ám 1780-tól ez a viszonylag kedvező szerződés megszűnt.

129 A majorsági szántóföldek - valamenynyi az Almásy család birtokában - kiterjedése 1788-ban a következő volt: a város saját határában 650 kh, Kengyel pusztán 6175 kh, Szenttamáson 548 kh, Tenyőn 2213 kh.

130 Még be sem fejeződött az úrbéri telkek kimérése, máris kitűnt, hogy a majorsági földeket a legjobb helyen mérték ki, s a jobbágyok a nekik juttatott rosszabb minőségű föld miatt is károsodtak. A táblásított majorsági földeket hetedén bérbeadta a jobbágyoknak a földesúr. A hosszúfuvar mértékét senki nem ismerte, a rövidfuvar pedig mérhetetlenül megnőtt. Kitűnt, hogy sok az elöljáró, akik személyük után nem adóznak, ugyanakkor csak körülbelül, „fejből" végzik el a felméréseket, kevesebbet válla-