Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
736 TÓSZEG gozott a községben. 106 A település jelentős iparága volt a vessző- és gyékényfonás. A múlt század végétől tanfolyamokat is rendeztek a tószegiek számára, s ebből idővel rangos háziipar fejlődött ki, amely 1950-ben szövetkezeti iparággá alakult, s egyik legjelentősebb ipari tevékenységnek számít ma is Tószegen. 107 Az ipar újabb korszaka a tószegi Háziipari Kosárfonó Szövetkezet megalakulásával kezdődik, majd a Vegyesipari Szövetkezettel folytatódik. 1960-ban a két említett szövetkezeten kívül még ez utóbbinak önálló egységeként egy cipész- és fodrászrészleg működik, s a szövetkezeti ipar 138 személyt foglalkoztat. Két állami ipartelep is van Tószegen 1960-ban: a Szolnoki Sütőipari Vállalat és a Malomipari Vállalat egy-egy telephelye, de e két telephely 5 főt foglalkoztat csupán. 31 önálló kisiparos is dolgozik, közülük 3 asztalos, 3 borbély, 3 cipész, 2 kőműves, 4 szabó, 2 kovács, 7 fazekas, 2 kosárfonó. 108 Tószegről nagyon sok munkás jár be Szolnok ipartelepeire dolgozni. Ez már a két világháború között is szükségtelenné tette jelentősebb helyi ipar kialakulását. Kereskedelmére is Szolnok közelsége nyomja rá bélyegét. Megtermelt gabonáját a földesurak vízi úton szállították hajókkal. 109 Bolthálózata, vendéglátóipara az alapvető helyi igényeket kielégítette. Jellemző, hogy a fejlődésnek indult község a város közelsége miatt 1960-ban is csak 3 élelmiszer, 1 ruházati, 3 iparcikk és 6 vegyesbolttal rendelkezik. Két kocsmája és 1 cukrászdája van. Az egész kereskedelem 29 embert foglalkoztat helyben. 110 9. Római katolikus anyaegyházának története 1727-től ismert, ekkor kezdődnek anyakönyvei is. 111 1600 körül már református anyaegyháza volt, bár a papok névsora csak a török idők után, 1700 körül kezdődik Szőlősy István nevével. A református anyakönyvek azonban 1730-tól vannak meg. 112 A református egyház úrasztali kelyhét Mészáros Benedek adományozta 1637-ben a hitközségnek, s ugyancsak korai datálású a község legrégibb pecsétnyomója. 113 1827-ben a felekezeti megoszlás a következő: 1299 római katolikus vallású, 339 református, 11 pedig zsidó. 114 1837-ben Fényes Elek közlése alapján a katolikusok száma 1400, és rajtuk kívül 320 református és 10 zsidó hitvallású lakja a községet. 115 1850-51-ben Palugyay Imre szerint a római katolikus vallásúak száma 1349, a reformátusoké 312, a zsidóké pedig 29. 116 Ugyanerre az évre vonatkozóan a Schematismus Tószeg anyaegyházhoz tartozóan 1158 római katolikus vallású lakost, 376 reformátust és 6 zsidó hitelvűt említ és Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt katolikus templomát 1727-es alapításúnak mondja. Ugyanekkor filiáiban (Tisza-Várkony, Várkonyi Szőlő, valamint Kara-Fénszaru, Kara-Sz. György pusztákon, illetve Cserepesen) 904 római katolikus, 468 református és 7 evangélikus felekezetű él. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a következő a község vallási megoszlása: római katolikus 3942, református 675, evangélikus 22, izraelita 26. m Egy tanítói konvenciós levél szerint Tószegen már 1740-ben működött egy iskola. A község legrégibb intézménye az első református iskola volt az Alvégen, amelyet 1786-ban emeltek. Ugyanebből az évből ismerjük az első tószegi iskolamester nevét is, Földi Péterét, akit egy panaszlevél örökített meg, melyből kitűnik, hogy meglehetősen keményen bánt a növendékekkel, minek következtében távoznia kellett a községből. ,18 Az 1817-ből fennmaradt konvenciós levél azt bizonyítja, hogy a református iskola továbbra is fennáll, s a dokumentum tanúsága szerint a kántortanító jónak mondható életkörülmények között él, hiszen „kész pénze 14 fi; Fél Ölnek feléért 3 fi; Négy szál fáért 3 fi; Nyilas helyett kaszáló a Réten a T. Uradalom által a Rontsóba, 36 és fél - harmintz hat és fél szélességű kaszáló; Egy fertály kaszálló; Minden gyerektől egy véka árpa..." 119 1835-ben Pest vármegye tószegi származású főorvosa 1000 forintos alapítványt tett a falu református és katolikus iskolái között igazságosan elfelezve, hogy a tanítókat jobb anyagi körülményekhez segítse. Cserébe az „ifjúság szorgalmatosabb tanítását" kívánta a tanítóktól, melynek eredményességéről a tanítók évenként