Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

734 TÓSZEG kat emeli ki.

92 Halászatának jelentőségéről, nagyobb számú juhairól a török összeírásokból tudunk.

93 A döghalál és a nagy pestisjárvány után megállapodó lakossága 1744ben már eredményes és differenciált gazdálkodást folytatott. Az összeírás szerint az évi termés 1038 pozsonyi mérő búza, árpából és zabból 1001, illetve 257 pozsonyi mérő. A malom jövedelme ekkor 50 pozsonyi mérő. Ugyanekkor összeírtak 169 igásmarhát, 84 hámos lovat, 113 fejőstehenet, 5 meddő tehenet, 75 növendék állatot, 54 csikót, 323 fejősjuhot és 93 sertést.

94 Az 1770-es urbárium szerint a községben 2259 pozsonyi mérő őszi, 906 pozsonyi mérő tavaszi gabonát írtak össze. Az állatállomány összetétele ekkor a következő: 179 igásökör, 134igásló, 152 fejőstehén, 10 gulyára való marha, 3 ménesre való ló, 390 juh és kecske, 14 fuvaros igásökör, 1 fuvarosló.

95 Láthatóan a szántóföldi művelés az elsődleges, s a kötött talaj jól terem. Az állatállomány zöme munkaállat. A talaj adottságai miatt hiányzik a szőlő, erdő és gyümölcsöskert. Ez a struktúra a XIX. század folyamán alig változik, a földesurak is a szántóföldi művelést s nem az állattartást szorgalmazzák mind majorságaikban, mind a jobbágyi gazdaságokban. 1852-1960 között így alakult a határ művelési ágak szerinti megoszlása:

96 Év 1852 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh Szántó 6 812 8 526 9 682 9 996 7 874 8 527 Rét, kert 2 801 1774 2 298 2 241 1 835 598 Szőlő 3 2 7 11 Legelő 3 242 3 333 1 792 1 499 1 468 1 504 Erdő 8 58 90 99 526 Nádas 158 369 92 13 3 2 Terméketlen 1047 883 1 612 1 937 1 690 863 Összesen 14 060 14 893 15 537 15 778 12 976 12 031 1895-1935 között a legfeltűnőbb változás a legelő területének visszaszorítása. Ez a vízszabályozások, a - Gerje-Perje - csatorna építésének az eredménye. Alig csökkent viszont a félig vízjárta rét területe a szabályozások következtében. Egyéb területi módosulás a község határterületének csökkenéséből adódik. Az arányok, a szántóföldi növénytermesztés szerepe, a gabonaneműek elsődlegessége azonban nyilvánvaló. A gazdálkodás szintjét emelte, hogy 1846-ban már létrejött az úgynevezett „tagosztály". A földesúri és jobbágyi földeket egy-egy összefüggő tagban elválasztották, megszüntetve a közös határhasználatból származó nyomások szerinti szétparcellázást.

97 A pontosan kimért és tagosított birtokok mind a volt jobbágyok, mind a volt földesurak számára stabil gazdaság kiépítését tették lehetővé. 1895-1897-ben több nagyobb birtokos gazdaságának a szerkezetét örökítette meg,a Gazdaczimtár.

98 946 kh-on gazdálkodott Bamberger Lajos ügyvéd, aki 12 cselédet alkalmazott. A 2 lokomobil és 2 cséplőszekrény beállítása már modernizált gazdaságról ad hírt. Állatállománya a következő: 79 szarvasmarha, 21 ló, 4 sertés, 1091 juh. A szántóföldi művelési ágak megoszlása: 430 kh szántó, 5 kh kert, 242 kh legelő és 20 kh terméketlen terület. A 302 kh-on gazdálkodó Báthor Gábor és Bogdanovics Ignác 8 cselédet tartott, gépeik nem voltak. Állatállományuk 43 szarvasmarha, 30 sertés, 7 ló. Szántóföldi művelési ágak: 239 kh szántó, 52 kh rét, 8 kh legelő és 3 kh terméketlen terület. Ez utóbbi hagyományos szerkezetű szántóföldi növénytermesztésre épülő gazdaság, az állatok kizárólag a munka célját szolgálták, míg az előző gazdaságban jelentős a juhállomány mint önálló ágazat. A középbirtoknak lényegében olyan szerkezete állandósult, amelynek gyökerei a talajadottságok miatt már a XVIII. században kitapinthatóak. Még plasztikusabb a kép, ha az állatállományt is szemügyre vesszük:

99