Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

6 BEVEZETŐ Az egykori Heves és Külső-Szolnok ma is Szolnok megyénkhez tartozó települései többnyire olyan kis- és középnemesek birtokai voltak, akik a megye életében szemben pl. az egri püspökkel, káptalannal, vagyonos arisztokratákkal - 1876 előtt alig kaptak szerepet. A kettős megye hatalmi súlya az egykori hevesi részeken volt. A külső-szolnoki nemességnek a megye ügyeibe jóformán nem volt beleszólása. Egy-egy falun - néhányat leszámítva, ahol pl. az egri püspök, káptalan vagy az Almásy, Orczy, Földváry, Steössel, Podrhaniczky családok voltak a birtokosok - több kisnemes osztozkodott, de még az említett arisztokrata családok törzsbirtokának központja sem a megyében volt. Érthető módon tágabb térre, több falura vagy egy vidékre befolyásukat így alig terjeszthették ki. Az eltelt idő - úgy véljük - javára vált kiadványunk második kötetének. A megjelent első részt ugyanis számosan használták: diák és felnőtt pályamunkák, magasabb szinten megírt dolgozatok, induló kutatások, s nem utolsósorban az oktatás és a helytörténeti szakkörök működése is lehetőséget adott arra, hogy a munka szembesüljön a gyakorlattal. S a gyakorlat új igényeket is támasztott. Ezeket - anélkül, hogy az előző kötet elveiből valamit is feladtunk volna - igyekeztünk figyelembe venni, s kiegészíteni, bővíteni azokat az adatsorokat, amelyek az első kötetben kevésnek, hiányosnak, elégtelennek bizonyultak. A korrekciót az is lehetővé tette, hogy azóta több vonatkozásban új, sokszor az egész megyét, máskor csak bizonyos részeit érintő kutatási eredmények és forráskiadványok láttak napvilágot, melyek adatait már hasznosíthattuk a második kötet munkái során. Olyan kiadványokra gondolunk, mint a régészeti lelőhelyek kataszterét közlő s az egyes korokat összefoglaló, Raczky Pál szerkesztette „Szolnok megye a népek országútján" c. munka (Szolnok megye története a régészeti leletek tükrében. Állandó kiállítás vezetője. Szolnok, 1982.), vagy az egri egyházmegyéhez tartozó települések 1548. évi dézsmajegyzékét közzétevő forráskiadvány (Bán Péter: Dézsmajegyzékek. 1. Heves és Külső-Szolnok vármegye 1548. A Heves Megyei Levéltár Forráskiadványai. I. szerk. Kovács Béla. Eger, 1981.). Az egri egyházmegye plébániáinak történetét feldolgozó nagy adattár (Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp. 1985.) sok és fontos kultúrtörténeti adatot tartalmaz, s kiegészíti a szerző korábbi, általunk mintának is tekintett községi adattárát (Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig. Eger, 1975.). Sokszor jelentett segítséget, ellenőrzési lehetőséget a Bognár András által sajtó alá rendezett Pesty Frigyes-féle 1864-es helynévgyűjtés közzétett anyaga (Pesty Frigyes Helynévtárából II. Külső-Szolnok. Közzéteszi Bognár András. Kecskemét - Szolnok, 1979.), s a Bán Péter által szerkesztett „Magyar történelmi fogalomgyűjtemény" I—II. Eger, 1980., amely szóhasználatunk egységesítésében is közrejátszott. Dóka Klára: Gazdálkodás a Tisza árterein a XIX. század első felében (Agrártörténelmi Szemle. 1982. XXIV. 3-4. sz.) című munkája a Tisza menti településekkel kapcsolatos ismereteinket gazdagította. A XX. századra vonatkozóan elsősorban az 1945 utáni hazai történelmünket feldolgozó összefoglaló művek adtak bővítésre és helyesbítésre lehetőséget. Somlyai Magda Történelemformáló hétköznapok Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Szolnok, 1981.) c. könyve a korábban megjelent és felhasznált kiadványánál (Szabadulás és magvetés. Bp. 1961.) tartalmazott bővebb adatsorokat, információkat a felszabadulás utáni földosztásra, az élet megindulására vonatkozóan. Urban László: Demokratikus agrárszövetkezetek Szolnok megyében 1945-1949. A Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 40. (szerk. Selmeczi László) Szolnok, 1977.; a Földművesszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek négy évtizede Szolnok megyében. Szolnok, 1985. és A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szolnok megyei végrehajtásában 1948-1951. Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 9. (szerk. Botka János) Szolnok,