Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

Tiszatenyő 1. Szolnok megye középső részén, a Tiszától keletre, Szolnoktól délkeletre található település, Törökszentmiklós közvetlen szomszédságában. Határa csaknem teljesen sík, jellegzetes alföldi táj. Talaja főként réti öntéstalaj és réti csernozjom. Élő vize nincs.

1 1960-ban lakóinak száma: 1876, népsűrűsége: 79,3, határterületének nagysága: 4110 kh, lakóépületeinek száma: 423.

2 2. 1075: Pelu,

3 1331: Teneu, 1388: Thenew,

4 1442: Thenew, Pelw,

5 1552: Tenewh,

6 1560: Tenw, 1562: Teniei,

7 1571: Tinoka, Tinöve,

8 1614: Teniew, 1660: Tennyu,

9 1799: Tenyő,

10 1828: Tenyő,

11 1851: Tenyő,

12 1930: Pusztatenyő,

13

1950: Tiszatenyő.

14 Kettős szóösszetétel: a) Tisza-: 1950-től, miután önálló községgé alakult.

15 b) -tenyő: feltehetően személynévből magyaros névadással keletkezett helynév. Az alapul szolgáló személynév egyes feltételezések szerint a magyar „tinó" elnevezés török eredetijével állhatott kapcsolatban.

16 Az 1571. évi névalak feltehetően szláv eredetű, s talán a XV. századi szláv beköltözés nyomán alakult ki.

17 Valószínűleg a Törökszentmiklóstól északnyugatra lévő egykori Tinoka-ér elnevezése és a település között valamiféle kapcsolat volt.

18 3. A település határában nagyobb régészeti feltárás eddig még nem folyt. A terepbejárások során a Körös, valamint a hatvani kultúrához kapcsolható edénytöredékek, valamint XIV-XVII. századi kályhaszemek, kályhacsempék és kerámiatöredékek kerültek elő.

19 Eredeti központja uradalmi major volt, itt cselédházak álltak. Utóbb szórt tanyás község is kialakult a községgé szerveződő, szabályos tervezésű utcás községmag mellett. A kettőnek csak közigazgatási kapcsolata volt egymással. Tornác nélküli lakóházak, kis gazdasági udvar, apró melléképületek jellemzik belterületét, szabályos osztású, azonos nagyságú telkeken. A cselédek jellegzetes férfiviselete a századfordulón a kék ing és gatya, illetve a még tovább megmaradt kék kötény, valamint a papucs volt. A kommencióban kapott dísztelen szűrkankót a múlt század végén még általánosan hordták. A pásztorok fehér gatyát, bő ujjú inget, ezüst gombos mellényt és tollas kalapot viseltek. A szokásaik közül a társas élethez kapcsolódóak emelhetők ki, főként a cselédházaknál kialakult téli tanyázások, citerás bálok (padkaporos bál), lakodalmak. A társas szórakozási alkalmakat citerára járt tánc, dalolás elevenítette.