Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

638 TISZASZŐLŐS több arany karika, arany „csavar", 2 db „láda fogantyú-alakú" ékszer, arany markolatú, levél alakú kés. A megmaradt tárgyak összsúlya 460 gramm. Feltételezhető, hogy a tiszaszőlősi sírban egy olyan törzsfő vagy nemzetségfő fekhetett, aki egy kisebb terület vagy közösség élén állott, és vagyoni ereje emelte a többség fölé.

27 Tiszaszőlősről másik, a rézkor (badeni kultúra) időszakából való lelőhely is ismert: Tiszaszőlős-Csákányszög.

28 A tiszaszőlősi kincs Bécsben meglévő darabjai Egykor halmaz, ma utcás település az árvízmentes szinten. Határában uradalmi gazdasági központok voltak. Vályogházainak lopott vagy nyitott tornácát kerek fa-, illetve téglaoszlopok tartják; gyakran ikeroszlopokat is alkalmaztak. A ház vértelke és faoszlopos tornácainak oszlopfője, a tornácvéget lezáró deszkája a múlt század vége óta fűrészelt díszítésű. Jelentős cselédréteg s nincstelen népesség élt a faluban. Gazdálkodását az uradalmi legeltető állattartás (szarvasmarha, juh) és a paraszti juhászat jellemezte. A környékhez viszonyítva bőven volt szántója is. A módosabb nők kisbundát, hímzett ködmönt, a cselédek szűrkankót, kék inget és gatyát viseltek; a pásztorok jellemző viselete a cifraszűr volt. Szokásaik közül a szilveszteri kolompolás, lakodalmi tűzgyújtás, a pócurka nevű disznótori alakoskodás, a farsangi és lakodalmi alakoskodás emelkedett ki. Ismert leánycsúfoló szokás volt a településen az ún. fazékvágás. A kocsmai mulatságok, a cselédeknél a citerás bálák jelentették a fonók mellett az ifjúság rendszeres társas szórakozási alkalmait. A táltos-és a lélekhit általánosan ismert