Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZASZENTIMRE 625 Ev 1879 1926 1934 1945 1950 1960 Molnár 8 1 Szobafestő 1 1 Szabó 6 5 8 9 Ács 4 1 Borbély 3 4 4 5 2 Bognár 3 Gépész 7 5 Varrónő (női szabó) 20 2 3 Bádogos 1 Szíjgyártó 1111 Bércséplő 12 3 Pék 111 Szikvízgyártó 1 2 Szűcs 1 Cukrász 1 Esztergályos 1 Összesen 23 67 59 43 52 25 1926-ban a község egyetlen nagyobb ipari létesítménye a Dékány Ödön tulajdonában lévő 90 lóerős gőzmalom, amelynek állandó munkáslétszáma 6 fő.

140 Az 1926-os adatok szerint a lakosság háziiparszerűen szövéssel foglalkozik és kizárólag házi használatra dolgozik, néhányan pedig kosárfonással szereznek kiegészítő jövedelmet.

141 A község történetének krónikása, a helyi viszonyokat jól ismerő Bézy István János azonban némileg módosítja ezt a képet. Elmondja, hogy a faluban az iparosok nemcsak külön társadalmi réteget alkottak, hanem azért is elkülönültek a többiektől, mert többen idegenből jöttek (Bricski Jakab például, aki sohasem tanult meg jól magyarul). Figyelmet érdemel az a közlése is, hogy a századforduló tájékán a kovácsok még gyógyítottak, és nemcsak állatokat, hanem embereket is, például fogat húztak. Az 1914-ben bevonultatott Bánfi Béla helyett felesége vette át borbélyüzletét és dolgozott benne tovább, s így a környéken - beleértve Karcagot is - Tiszaszentimrén működött az első női borbély. A másik borbély Nagy Sándor volt, aki ügyesen húzott fogat.

142 Ugyancsak Bézy István írja a háziiparral kapcsolatosan a századfordulói állapotokról, hogy a lakosság maga termelte meg a kendert, és fel is dolgozta törülközőnek, lepedőnek, ingnek, gatyának, zsáknak. A felhasogatott rongyokat rongypokrócnak szőtték meg. A XX. század elején necc csipkét is készítettek a szentimrei asszonyok házi használatra. Seprűt cirok szárából is, fűzfavesszőből is kötöttek, s ugyancsak többen foglalkoztak szekérkas, ültetőkas, széna- és szalmahordó kas készítésével is.

143 Tiszaszentimrén található malomról 1944. december 9-én jelenti az elöljáróság, hogy tulajdonosát a fasiszták 1944 nyarán elhurcolták, bérlője elmenekült, és jelenleg községi kezelésben van. Napi termelése 32 q. A malom a felszabadulásig katonai célra dolgozott és a lakosságnak csak 4 q-t őrölt naponta. A malmon kívül 1944 decemberében három Futura-raktár működött a településen.

144 Az 1949-es népszámlálás adatai szerint a községben 145 volt az iparból élők száma.

145 Az addig önálló kisiparosok szövetkezeti dolgozókként tevékenykedtek tovább. 1952. december 30-ig Tiszaszentimrén 4 cipész (és csizmadia), 2 férfiszabó, 2 kovács, 1 temetkezési vállalkozó, 4 ács, 1 nádtetőkészítő és 1 asztalos adja vissza iparigazolványát,

146 a korábban önálló iparosok közül sokan a tiszafüredi, kunmadarasi KTSZ-ek helyi részlegeiben folytatták tevékenységüket.

147 1955-ben az iparengedéllyel rendelkezők között csak 1 szalagfűrész-tulajdonost és 1 vándor ablakost tartottak nyilván.

148 1960-ban 224 tiszaszentimrei lakost foglalkoz-