Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

614 TISZASZENTIMRE települések sem voltak lényegesen népesebbek. 1693-ban a tatárok a települést felégették, de valószínűleg ekkor sem néptelenedett el teljesen hosszú időre. Az 1695-ben készült kamarai összeírás szerint Szentimre Szőlőssel együtt néptelen; a lakosságot a tatárok hurcolták el, de 1696-ban már 18 telkes jobbágy és 4 zsellér adózó képessége állapítható meg. Kétségtelen azonban, hogy szervezett községi élet hoszú időn át nem volt, 1684-1701 között lelkészéről sem tudunk, noha 1696-ban a 22 család léte indokolttá tette volna kinevezését.

34 1701-ben Tokai Miklós lelkipásztort ordinálja ide az egyházkerület. 1703-ban lakott hely, Benedek Gyula kimutatása szerint 20 család él itt.

35 Soós Imre Rabutin pusztításával hozza összefüggésbe a falu pusztulását. Úgy tudja, hogy 1722-ben tiszaörsi lakosokkal telepedett újra, akik korábban Polgáron laktak.

36 Ezzel szemben 1713-ban 11 családot írtak össze, akik összesen 37 2/4 dica adót fizettek.

37

1718-tól ismeretes lelkészének neve.

38 Benedek Gyula az 1710-1730 közötti újraszerveződő települések között említi Tiszaszentimrét.

39 Korábbi tanulmányában annyit jegyez meg, hogy Szabolcs megyéből 5 család telepedett ide. A megye belső vándorlásainál nem említi Tiszaszentimrét, noha kétségtelen, hogy 1696-ban meglévő családjai valahová a környékre mentek.

40 A község lakosságának folyamatossága nem igazolható, de nem is cáfolható. Valószínűleg állandó elfutások és visszatérések sorozatából állott a XVII-XVIII. század fordulóján életük, s mindig csatlakoztak hozzájuk új népelemek is. 1722-ben a tiszaörsi 20 jobbágy áttelepedése nem a falu keletkezésének és újraéledésének kezdete, hanem már gyarapodás volt. A jövevények Polgárról indultak, s Örs is csak egyik állomáshelyük volt, mint ahogyan innen is tovább ment egy részük Törökszentmiklósra. Szentimrén legtöbbjük istállóban, ólakban lakott, s mint írják, „semmi reménség megmaradások felől".

41 A lakosság gyarapodása az 1750-es évektől válik rohamossá, majd a XIX. század elejétől belső szaporodással növekszik, s a legmagasabb számot 1949-ben éri el. Külterületi lakossága 1910-ben 1305 fő, 1949-ben 1269 fő, 1960-ban pedig 943 fő. Jelentősebb külterületi lakott helyei 1910-ben: Pusztaerzsébet, Pusztasorhát és Szederjes, Pusztakettős, valamint Újszentgyörgy.

42 5. Szentimre falu nevét templomának védőszentjéről kapta. Mivel I. László 1083ban avattatta szentté István fiát, Imre herceget, a falu is ekkor keletkezhetett.

43 Szentgyörgy falu is - tekintettel a lovagkirály korában népszerű védőszentre - ekkor nyerhette el nevét. Talán nem tarthatjuk véletlennek Szentgyörgy és Szentimre falvak szomszédságát, mert a legenda szerint Imre herceg a veszprémi Szent György kápolnában hallott égi szózatot. Elképzelhető, hogy Szentgyörgy a korábban keletkezett falu, és a legendabéli összetartozás miatt az újonnan létrejött egyházas települést Imréről nevezték el.

44 A falu a kemeji főesperesség falujaként szerepel az 1332/37-es pápai tizedjegyzékben, s a 3 garast (4,3 báni dénár) egy évre fizették. Viszonylag népes helynek vélhető: Hegedűs László számításai szerint 52 család élt itt. A tizedjegyzékben Szentgyörgy nem szerepel.

45 Györffy György szerint 1325-ben Cheh Jakab fia István a Tomaj nembeli Abádi Lorándnak az anyósát és a feleségét hitbérük gyanánt illető földrészt Szentimrén, s egyebütt átadta. Ez a Loránd a következő években „Szentimrei" előnévvel szerepel; 1327-ben Páli 2/3 részének birtokosa, és kielégíti Abádi Istvánnét, a Vezseny nembeli Scolastica-t az őt Páliból megillető hitbérrel. 1328-ban tilalmazza Szőllősi Jánost igari része elidegenítésétől.

46 1333-ban ismét pereskednek a környező községek (Tomaj és Abád) birtokaiért, 1334-ben újra, mígnem 1335-ben birtokmegoszlás jön létre, s ekkor Abádi Sebestyén és Losonczi Dénes fiai megosztoznak az ősi birtokokon, s Zenth-Emreh és Paulytelek (Györffy Györgynél Páli), illetve az abádi porció Sebestyén fiának, Lorándnak jut. Az Abádi és Losonczi család tehát ugyanabból az ágból származott, a Tomaj nemzetségnek volt Abádi és Szentimrei ága is. A Szentimrei ág Jánostól, Se-