Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

596 TISZASULY hagyományok szerint a Szentkirály nevű határrészen a tatárjárásig virágzó település létezett.

21 Kétségtelen tény viszont, hogy a XIII. században említett Halap nevű település a mai tiszasülyi határ északnyugati részén feküdt egykor.

22 A környező területekre történő besenyő és jász telepítés itt feltehetően nem éreztette hatását. A török hódoltság idején nem néptelenedett el véglegesen, bár egyes adatok szerint a XVI. század elején lakatlan volt.

23 A török elleni felszabadító harcok során lakói átmenetileg ugyan elhagyták, de 1693-ban már ismét mint községet említik.

24 Ebben az évben Scheftsik György szerint 30 férfi lakosa volt.

25 1696-ban 4 telkes jobbágyon kívül 7 zsellér lakta.

26 1703-ban még 10 család élt Sülyön, de a következő évben a rácok feldúlták. 1713 és 1722 között még község, ezt követően azonban lakossága jórészt elhagyta, s majd másfél évszázadra Kőtelek pusztája lett.

27

1745 körül földesurai megkísérelték újratelepíteni, s az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint lakossága 9 katolikus és 20 református felnőttből, valamint 9 gyermekből állt.

28 A lakosok zöme ugyan néhány évvel később elköltözött, de hamarosan új telepesek érkeztek.

29 A század második felétől a népesség száma fokozatosan növekedett. 1775-ben Süly puszta lakossága 104 felnőtt és 57 gyermek volt.

30 1804-ben 292 katolikus lakosát említik.

31 A lakosság száma betelepülők révén a későbbiekben is növekedett. 1821-ben 357, 1832ben 580 katolikus lakosa volt, míg a 40-es években közel 800 főnyi népességéről emlékeznek meg.

32

1869 után lakossága általában dinamikusan növekedett, s az elvándorlás csak 1960 után vált jelentőssé. A változásokat a vonatkozó adatsorok szemléletesen mutatják:

33 1550 1552 1554 1564 1576 54 férfi 6 porta 10 porta 13 porta 52 tizedfizető 1635 1647 1675 1686 1746 1775 3V

2 2Va 1 porta 1 porta 38 fő 111 fő b) Ev: 1828 1852 1869 1880 1890 1900 525 972 2157 1986 2722 2893 1910 1920 1930 1941 1949 1960 2585 3154 3154 3268 3490 3429 A környezetéhez képest aránylag nagy határral rendelkező településen a múlt század második felétől jelentősen megnőtt a külterületi népesség száma. 1925-ben a község 514 lakóházából még csak 251 állt a belterületen, s pár évvel későbbi adatok szerint a lakosság több mint 50%-a élt külterületen, jobbára a nagyobb uradalmi központok közelében.

34 Jelentősebb külterületi lakott helyei az 1930-as években: Dóda, Fiúági tanyák, Görbemajor, Csillagosmajor, Leányági tanyák, Sülyi nagymajor, Tuzokostanya, Homokhát, Kolopfürdő, Tamáshát, Vörösmajor, Kispaulamajor, Kenetmajor.

35 A felszabadulás óta fokozatosan csökkent a külterületi népesség aránya, de továbbra is számottevő maradt. A külterületi lakosság száma 1910-ben 1716, 1949-ben 1563, 1960-ban 1024 fő volt.

36 5. Oklevelek említik először 1311-ben. Ekkor a Nógrád megyei Fogási Gergelyé volt, ki fiú örökösök hiányában Anasztázia és Erzsébet nevű leányai javára végrendelkezett. Végrendeletét Károly Róbert 1318-ban erősítette meg.

37 Ezt követően majd két évszázadig keveset tudunk a településről, illetve birtokosairól. Scheftsik György