Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAROFF 565 1672-ben a csekély gabonadézsmát készpénzzel váltotfa meg a falu.

83

1701-ben a 16 telkes gazda 131 lovat, 6 ökröt, 58 tehenet, 75 juhot tartott, de adóztak a földesúrnak két méhkas után is, s adtak 8 rókabőrt, 40 potykát. A halászat egész jövedelme egyébként a községé volt. 1715-ben a 20 telkes jobbágy 500 köblös szántót és 66 kaszás rétet művelt, míg 1720-ban a 31 gazda használatában 322 köblös szántót és 57 kaszás rétet írtak össze.

84 Az 1728. évi országos összeírás a határhasználat módjáról is tájékoztat. Ekkor még szabad foglalás rendszere volt érvényben, az osztatlan határban sem dűlők, sem nyomások nem voltak, csak igaerő arányában itt-ott „elegyesen" feltört darabok. A tökéletlenül megművelt, trágyázatlan föld két-három év múltán kimerült, így azokat elhagyták, s újakat törtek fel. Vető alá csak egyszer szántottak, az elvetett mag négyszeres termést hozott. Nem volt még a határban sem szőlő, sem erdő, de bőséges volt a nádas. Náddal fűtöttek. Épületfát, gerendát Tokajból úsztattak le a Tiszán. Jelentős volt halászatuk a Tiszában és kiöntéseiben, a tavakban. Mivel saját határukban kevés volt a szántóföld, Gyenda puszta földjét vették bérbe évi 100 forintért az Almásy, illetve Haller földesuraktói.

85 Az 1740-es években a szabad földfoglalást az újraosztásos földhasználat váltotta fel. Még 1770-ben sem trágyáztak, de már háromszor szántottak, jószáguknak „telelő mezeje" volt. 1764 körül szőlőt telepítettek, s „a szántóföldet és rétet csak járó marhák", vagyis igaerő arányában osztották fel. Termésük volt ekkor „búzabul, árpábul, zabbul, kölesbül, lencsébül, borsóbul, mezőn teremni szokott répábul, káposztábul, kukoricábul, tökbül", ezeken kívül a földesúri kilencedet kiadták bárányból és a méhkasokból is.

86 Roff környéke Bedekovits 1784. évi térképén