Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAPUSPÖKI 545 lentése szerint 136 kh-on 8 fővel gazdálkodott. 1951-ben alakult meg az Előre III. típusú tszcs, majd a Kossuth és Béke Tszcs. 1951 augusztusában pedig a Búzakalász I. fokú tszcs. 1952 és 1961 között a termelőszövetkezetek földterülete és taglétszáma a következők szerint alakult: Év termelőszövetkezet terület (kh) tagok száma 1952 Előre 806 nincs adat 1953 Előre 589 42 1955 Előre 644 68 Új Élet 189 59 1957 Ezüstkalász 450 22 Új Élet 119 17 1961 Győzelem 1767 199 Haladás 1545 172 Az 1957. december 31-én lezárt adatok szerint a következő volt az egyes gazdasági szektorok aránya és földmennyisége Tiszapüspökiben: egyénileg gazdálkodók birtokolnak 3894 kh-at (59,7%), a szövetkezeti tulajdon 407 kh (6,3%), állami gazdaságoké 1870 kh (28,7%), a tartalék földekből egyéni gazdák használnak 255 kh-at (3,9%), a szocialista gazdaságok pedig 53 kh-at (0,8%).

107 7. A XVI. századi tizedjegyzékek tanúsága szerint a település jobbágyai gabonatermesztéssel (őszi és tavaszi búza vetésével) és állattenyésztéssel, a nagy kiterjedésű legelők miatt elsősorban juhtartással foglalkoztak. A gabonatermelésben a Tóth, Kis, Tury, Tuskós családok jeleskedtek. Kis Tamásnak 1579-ben 55, Tóth Boldizsárnak 45 véka búzája termett. 1582-ben Tury Ferencnek 30, Tuskós Pálnak 20,1583-ban ugyancsak harminc-harminc kereszt búzája volt. A Baka család rendelkezett a legtöbb juhval, Baka Boldizsárnak 1576-ban 80, 1580-ban 70, 1582-ben 40 birkáját írták össze, de a Vas családnak is 20-30 birkája volt.

108 Az 1606. évi kamarai tizedjegyzék szerint a tavaszi búza volt a legjobb mezőgazdasági termény. Az állattenyésztésben a szarvasmarha- és a sertéstartás nagyobb aránya a jellemző. A község halászóhelyekkel rendelkezett.

109 Az 1718. évi benépesülés után a gyepet ki-ki tetszése szerint törte fel szántóvá, ott és annyit, amennyi igaerejével lehetséges volt. Egy-egy gazda átlagosan legfeljebb 2-10 köblös területet művelhetett. Az 1719/20-ban beköltözőknek az 1720. évi összeírás időpontjáig még nem állt módjukban gabonatermő területekről gondoskodni. A földet 1720-ban termékenynek, de nehezen megmunkálhatónak tartották, az elvetett mag egyszeri szántás után is hatszoros termést hozott, ami kitűnő eredmény volna, de inkább annak tulajdonítható, hogy az újonnan feltört föld termőereje egykét évi használat után még nem merült ki. Szénatermésüket inkább Bála és Törökszentmiklós puszták kaszálóiról biztosították.

110 Ekkor már működött a falu határában a szárazmalom. Tüzelőjük a szárított trágya volt, házépítéshez vályogot vagy fonotttapasztott falat használtak, s ennek anyagát kis füzesük szolgáltatta. A tiszai halászatot a földesúrtól felében, a kocsmát fél pénzen féléven át bérelték.

111 1729-ben a szabad földfoglalást felváltotta az újraosztásos földközösség, ezt pedig az egri püspökkel kötött 1767. évi szerződés nyomán a földek végleges kimérése a telkekhez. Ez három évvel megelőzte az országos úrbérrendezést. Tiszapüspöki határának szántóit 1768. április 19-én az egri püspökség tisztjeinek mérései szerint három „tarattára" osztották: azaz őszire, tavaszira és leendő ugarra. 1786-1789 között a község határterülete mezőgazdasági művelési ágak szerint a következő képet mutatta: szántó 1416 kh, rét 2232 kh, kert 16 kh, legelő 4587 kh.

112

1799-ben a 79 telkes gazda birtokában volt 195 ló, 134