Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

524 TISZAÖRVÉNY 4. A népesség számának alakulása:

21 Év 1552 1553-54 1558 1564 1571 1577 4 porta 1773-74 újjáépül 1775 7 egész telek 14 elhagyott telek 12 porta 15 ház 5 egész telek 3 féltelek újjátelepült 25 telkes jobbágy és zsellér 9 Év 1786 1828 1837 1852 1869 1880 282 380 350 431 543 613 1890 1900 1910 1920 1930 1941 651 721 696 655 737 806 1949 1960 830 912 Az Árpád-korban jelentős helység volt (kb. 50 házból állt), tiszai átkelőhely és vámszedőhely.

22 A tatárjáráskor elpusztult.

23 1552-ben csak rövid időre néptelenedett el, 1553-54-ben visszatelepedtek lakói.

24 Az 1571. évi török defter 15 lakosát sorolja fel, közülük 5 neve már 1551-ben is előfordult.

25 A község teljes pusztulása a tizenötéves háború idejére tehető. Több mint 200 évig lakatlan puszta volt, betelepítése 1773~74-ben kezdődött meg. Új lakosai borsodi és nagykunsági eredetűek. 1775-ben 25 zsellér és jobbágy szerepelt összeírásában.

26 Lakói mind katolikusok. A benépesítés idején az egri püspökség pusztája volt. Más vallásúak később sem nyertek tért: 1900-ban 721 lakosa 73 református és 6 izraelita kivételével katolikus vallású.

27 A XX. század elején népességnövekedése megtorpant: 1910 körül a gőzfűrész és a malmok megszűnése miatt körülbelül 20 család költözött el a faluból.

28 A lakosság száma sohasem érte el az 1000 főt, határának korlátozott eltartóképessége: kicsinysége és gyenge minőségű talaja következtében. Azon kevés Szolnok megyei település közé tartozik, ahol 1949 és 1960 között növekedett a lakosságszám.

29 Külterületén 1910-ben 94, 1949-ben 38, 1960-ban pedig 88 fő élt, legnépesebb külterületi lakott helye 1910ben és 1960-ban a Homokcsárda nevű határrész volt.

3ü 5. Régészetileg az egyik legrészletesebben feltárt Árpád-kori település. A Tisza holtágának déli partján, két egymással párhuzamosan futó dombon helyezkedett el, ahol kb. 50 földbemélyített lakóházat és gazdasági rendeltetésű épületeket, vermeket tártak fel. A XI. században a megtelepedő lakosság életmódjában a halászat, a vadászat és az állattartás játszotta a főszerepet, a régészeti anyagból szinte teljesen hiányoznak a földművelésre utaló eszközök. A XII. század folyamán a település mezőgazdasági jellegűvé vált. A házakban lévő kőből épült kemencék, a nagyszámú mezőgazdasági és ipari eszköz, bő kerámiaanyag és a házak közötti nagyméretű kiégetett gabonásvermek az életmódváltozást jelzik.

31 A két dombsor közt helyezkedett el a 9 m széles kocsiút, mely a révhez vezetett. A falu temploma a XII-XIII. század fordulóján épülhetett. A tatárjárás során elpusztult.

32 A XIV. század elején újból felépítet-