Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
Tiszabura 1. Szolnoktól északra, a Szolnok-Tiszafüred Tisza-szakasznak a felénél, a folyó bal partján, közvetlenül az élő víz mellett fekvő település. Agyagos, réti talajfajták jellemzik határát. Nyugaton a Tisza-partján széles sávban réti öntéstalaj terjed végig, keskeny sávban a belterületet is érintően réti szolonyec, keleten a falu határáig vékony sávban réti talaj alkotja határát. 1 Északkeleti határán halad át, alig érintve Tiszaburát, a Nagykunsági főcsatorna, s ennek egy Tiszába vezető, kisebb ága. Ma a Tisza II. vízlépcső pereme a határ északi részét már átszeli, s így duzzasztott állóvize is van. 2 A Kisújszállás-Kál-Kápolna vasútvonal is érinti, északi részén Pusztataskonynál halad át, de állomása Kiskörén van. 1960-ban lakóinak száma 2959, ebből külterületen él 562 fő, népsűrűsége 65,4, határterületének nagysága 7863 katasztrális hold. Lakóépületeinek száma 723, lakásainak száma 733. 3 2. A község nevét - Soós Imre szerint - már az Árpád-korban említik Beree alakban. 4 1331: Bwra 5 , 1335: Bwra 6 , 1345: Bwra 7 , 1347: Bwra«, 1548: Bwrah 9 , 1550: Burát 10 , 1552: Bwra 11 , 1571: Púra 12 , 1570-1600: Bura 13 , Burah 14 , 1635: Bura 15 , 1647: Posessio Bura 16 , 1675: Bura 17 , 1741: Bura 1 «, 1776/77: Bura 19 , 1786: Bura 20 , 1799: Bura 21 , 1828: Bura 22 ,1837: Bura 23 ,1854: Bura 24 ,1869: Tisza Bura 25 , 1879: Bura 26 , 1895: TiszaBura 27 , 1910: Tiszabura 28 . A mai köznyelvben Bura. „Tisza"-előtagját a hivatalos névadás során kapta a múlt század végén, s egybeírással rögződött a század első évtizedére, -bura: puszta személynévből keletkezett helynév. Alapjául talán a magyar bor, főnév szolgált, s ebből keletkezett a személynév -a képzővel. 29 3. Rendszeres régészeti feltárás a község területén és határában nem folyt. Gepida szórvány leletek, illetve avar leletek kerültek felszínre a Tisza-gát építése közben. Középkori maradványokra épült templomán a gótika nyomai észlelhetők. Egykor halmaztelepülés, ma utcás falu. Határában kevés a tanya. Építészetét a kerek, újabban szögletes oszlopú, lopott tornácos házak jellemezték, de a század második évtizedében a fűrészelt díszítésű, faoszlopos tornácú házak is elterjedtek. Az uradalmi cselédség elkülönült a gazdarétegtől, az uradalmi cselédek többnyire katolikusok, a gazdák reformátusok voltak. Paraszti állattartására a nagyobbmérvű juhtartás volt jellemző. Önellátó paraszti gazdaságait s a szegényebb lakosság jövedelmét a gyűjtögetés, halászat, részesaratás, vessző- és gyékényfonás egészítette ki. A kender termesztése, a
